Petrán Lajos: Matyó élet. Matyó sors. Regényes memoár (Miskolc, 2000)

A „Morbus Hungaricus"

- Ennél az utolsónál nem, az a biztos, direkt odafigyeltem! vette áta az évődést Gyuri, s óvatosan ölelte magához az asszonyt. Egy hónap múlva megszületett az áhított fiú gyermek. Azt a boldogságot kimondani sem lehet. A nyár is csupa örömben telt el. Gyuri a régi bandához szegó'dött, szinte mindenkit ismert, mindenki ismerte, szerette, s mint nó's embernek, jó munkásnak már tekintélye is volt. Nem csoda, hiszen már csaknem élete delén járt, 29 éves lesz az őszön. A férfiember életét akkoriban még csak hatvan évben mérték. Jól sikerült a répaásás is, szép pénzt hozott haza. Judinak vett egy jó vastag melegkendó't, a nyolc hónapos Gyurikának készített egy szép hintalovat a Lokhe sógor műhelyében. A mindenszentek kemény fagyokat hozott. Kivitték a temetőbe a sok virágot, de reggelre bizony elfagyott egy szálig. - Nézd már, de ráz a hideg! — barnult el Judi ezüstös hangja -, úgy látszik, felfáztam egy kicsit tegnap kint a temetőben. Két nap múlva már forró volt a teste, mint a kályha, égette a belső tűz. Gyuri orvosért szaladt. - Ez, fiam, tüdőgyulladás! Tegyél a mellére, karjára, lába szárára langyos vizes ruhát, óránként cseréld! írok egy kanalas orvosságot a torkára, reggel, délben, este egy-egy evőkanállal. Kilenc nap megváltja az asszonyt. Ha szerencséje van kiheveri, ha nem hisz tudod -, mindnyájan isten kezében vagyunk! Gyuri olyan gondosan ápolta feleségét, hogy egy hónap múlva már felkelt, lábadozott, s karácsonyra úgy érezte, kutya baja sincs. - Gyerünk el az éjféli misére, adjunk hálát az Istennek, hogy helyre jöttem! - javasolta szenteste Judi, amíg a pici karácsonyfát díszítgették. - Gyenge vagy még, meg találsz fázni! - Dehogy fázok! Itt a jó meleg kendő, amit vettél, ne félj, nem fázok meg! Gyurihoz meg áthívom keresztanyámat, ő úgyis ráér. Nálunk legalább jó meleg van, de ő szegény csak addig tüzel, míg összeüt délre valamit. Gyuri még morgott egy kicsit, végül mégis elindultak, mert az éjféli misének különös varázsa van, ezt ő is nagyon szerette. Legény korában azért, mert utána a sötétben jó volt hazafele a lányokkal viháncolni a hóban, megdobálni, megmosdatni őket. Most meg a Judi szavait érezte nagyon igaznak. A keresztanyja miatt késtek egy kicsit, a templom már tele volt, akárhogy nyomakodtak, nekik a nyitott ajtótól egy szűk méternyire jutott hely a kórus alatt. Érte őket a hideg és a szél ren-