Pestovics János: A földtulajdonlás története Borsod megyében 1860-1948. Forráskiadvány (Miskolc, 2000)

Bevezetés

gyok a nekik jutó legelőt vagy erdőt nem közösen kívánták használni s minden résztulajdonos illetőségét kimérték... A zsellérek legelőilletményéből a kiosztás és feltörés révén számtalan törpebirtok született, ez is magyarázza a magyarországi birtokstruktúrában a századforduló táján már óriásira duzzadó törpebirtokok számát. Végül a birtokrendezések során a településekjelentős hányadában tagosítás is történt, azaz az egy birtokos tulajdonában lévő, de a helység határában szétszórtan fekvő birtokdarabokat egy, vagy néhány tagba vonták össze." Ugyancsak a gyulai konferencián elhangzott előadásokat tartalmazó kötetben olvasható „A földkataszteri iratanyagok forrásértéke, kutatási-feldolgozási lehetőségei" című munka Kiss József, Eke Judit és Farkas Attila közös feldolgozásában. Bevezetőjükben Komoróczy Györgyöt idézik: „Sajnos, eddig alig vették a kutatók figyelembe a pénzügyi szakigazgatás különböző szerveinek levéltári anyagát, holott a birtoknyilvántartások, a felmérések, a területváltozások, a kapitalista korban végbement paraszti rétegződés folyamata legvilágosabban éppen a pénzügyi iratok ágazataiból derül ki. Az kétségtelen, hogy ezek az igen változatos iratok a politikai történetírás számára közvetlen tájékoztatást nem nyújtanak, de közvetve a társadalom elsősorban paraszti rétegeinek megismeréséhez nélkülözhetetlenek." A szerzők ezután sorra veszik azokat a pénzügyigazgatósági irattípusokat, amelyek fontos információkat szolgáltathatnak a kutatók számára: 1. A község határát leíró jegyzőkönyv: ez a közigazgatási határvonal és a határpontok leírását tartalmazza. 2. Kataszteri birtokvázlat vagy térkép: a ténylegesen létező, illetve a nyilvántartásokba bevezetett valamennyi földrészlet vázrajzát, helyrajzi számát, a művelési ágak és a birtokosok nevét tartalmazza. 3. Kataszteri telekkönyv (birtokrészleti jegyzőkönyv): a község összes földrészleteit tartalmazza a helyrajzi számok sorrendjében (művelési ág, kataszteri tiszta jövedelem, birtokos nevének feltüntetése). 4. Részletes osztálykivonat: művelési ágak szerint tartalmazza az előző adatokat. 5. Kataszteri birtokív és ennek összesítője: az egy birtokos által a községben bírt valamennyi földdarabot tartalmazza számsorrendben. Az íveket sorszámmal látták el, s ezek mutatója a birtokív-összesítő. 6. Mintaterek jegyzéke: a községben előforduló művelési ágak egyes minőség-osztályainak viszonyítási alapjául kijelölt területek adatait tartalmazza. 7. Változási jegyzékek: a birtokosok személyében, illetve a birtok- vagy adótárgy vonatkozásában beállott és bejelentett változásokat tüntetik fel. Ezekből tehát a birtokforgalom alakulását lehet nyomon követni. A szerzők ugyancsak kedvezőtlen tapasztalataikat is megfogalmazzák: „Az iratok nagyon gyakran nem hiánytalanul, hanem csak töredékesen kerültek be a levéltárakba. Helyhiány, vagy a tudományostól eltérő hivatalnoki szemlélet miatt a földhivatalok csak a számukra fontos anyagokat őrizték meg, így fontos iratanyagok hányódnak valahol, vagy vesztek el végleg a társadalomkutatás számára." Az előbbi megállapítást saját tapasztalataim alapján csak megerősíteni tudom. Hangsúlyoznom kell, hogy a három szerző által sorra vett irattípusok rendkívül fontosak és értékesek, mert bár egyik-másik említett iratfajtából szinte csak mintaként maradt fenn egy-egy példány, ráadásul mintegy véletlenszerűen, településenként más-más évekből, de a kataszteri birtokívek, birtokív-összesítők és a változási jegyzékek olyan adatbázist jelentenek, ami egyszerűen megkerülhetetlenné teszi, hogy alapos vizsgálat alá vegyék a kutatók. Ezekből az irattípusokból általában rövidebb-hosszabb időszakok változásai ismerhetőek meg akár egyes birtokosok (a fogalmat tágabb értelmében használom: valamennyi ingatlantulajdonost beleértem), akár egyes családok, akár a település egészének szintjén.