Pestovics János: A földtulajdonlás története Borsod megyében 1860-1948. Forráskiadvány (Miskolc, 2000)

III. fejezet - Az 1945-ös földreform

Tisztelettel kérem Mezöcsát, Nemesbikk, Tiszatarján, Hejőpapi és Tiszadorogma községeket azo nos kiadmányon azonnal értesíteni, hogy a 200 kat. hold mentességem folytán nekem a R. 65 §. figyelembevételével adják azokat azonnal birtokomba, amelyek az okszerű termelés folytán általam mivelés alá vétetni kívántatnak, mert enélkűl, a jövő évi vetésforgót célszerűen beosztani, sem az olajos és egyéb magvak, dohány és cukorrépa kötelező termelésének okából megkötendő szerződéseket effektálni nem tudom. A kk. gyermekeim és anyósom özv. Makláry Andrásné sz. Surányi Magdolna ingatlanaihoz pedig semmi közük nem lévén, perrel fogjuk őket megtámadni, ha azonnal birtokukba nem bocsátják, ezt is kérem közölni. Kiv. tisztelettel: Pataky Gyula úgyis mint neje és kk. Gyula, Éva és Margit gyermekeinek t. képv. Érkezett: 1946. január 9-én Vármegyei Földbirtokrendező Tanács ! Alulírott mezőcsáti lakosok akik a Diósgyőri vasgyárban dolgozunk kérjük, hogy a mezőcsáti Földigénylő Bizottságnál szíveskedjék oda hatni, hogy részünkre 2-2 hold földet juttassanak. Kérelmünk indoklásául a következőket terjesszük elő: Mi mindjájan 2-3 éve dolgozunk a vasgyárban és így nem számithatunk végleges és kinevezett munkásnak. Minket a kenyér hajtott, mert nem volt saját földünk és mert a családnak kenyér kellett, igy mentünk munka után. És mink olyan munkát vállaltunk, amilyet kaptunk. A napszám kereset a mezőgazdaságban az éhenhalását volt majdcsak egyértelmű és igy ipari munkát kellett vállalnunk, hogy a családunknak kenyeret tudjunk adni, de mezőgazdasági napszám csak alkalmi kereset lehet és nem állandó. Ez a magyarázata annak, hogy ipari munkás pályát kellett választanunk ideiglenesen. Mezőgazdasági cseléd sem lehetett mindenki, mert éppen elegen voltak Mezöcsáton, hiszen igen sok szegény ember volt aki ezt vállalta és igy már nekünk ez a kenyér sem juthatot. Mi mindjájan kivétel nélkül mezőgazdasági munkásnak a gyermekei vagyunk és magunk is azzal kerestük meg a kenyerünket. Igy mezőgazdasági munkásnak számítunk. Tekintettel arra, hogy a jelenlegi munkavállalásunk csak ideiglenesnek mondható igy mi mezőgazdasági munkásnak számitunk és igy elsősorban jogosultak vagyunk a földhöz. Ehhez a megálla-pitáshoz ragaszkodunk és kérjük ügyünket igy elbírálni. Tisztelette'l kérdjük, hogy mi lesz akkor, ha a gyár felmond nekünk és jöhetünk haza gazdálkodni? Hová menjünk cselédnek? Hiszen nekünk ez a megoldás csak átmeneti, mert végcélunk a földszerzés-és a gazdálkodás. De pénz a föld vételéhez nem volt és mentünk dolgozni, hogy kereshessünk. Hiszen az amerikába kivándorló embernek is az a célja, hogy keressen és hazajöhessen földet venni és abba dolgozni. Nem kérünk sokat, de a kevéshez ragaszkodunk, mert nagy a családunk és faj család dolgozni akar és nem tétlenkedni. Hogy pedig dolgozni tudjanak, ahhoz föld kell és ezt kérjük és ez a kiván-ságunk. Bizünk abban, hogy a Nagyérdemű Bizottság méltányolni is fogja kérésünket és ezen reményben maradtunk Mezöcsáton, 1945. évi augusztus hó 21.én tisztelettel: 23 aláíró