Pestovics János: A földtulajdonlás története Borsod megyében 1860-1948. Forráskiadvány (Miskolc, 2000)

II. fejezet - A Nagyatádi-földreform

ma is kikövezetlen és járda nélküli utcáival, a Bodó soron és a másik oldalon a Danivölgy és Pipisdomb lejtőin kőbe vájt földalatti odúkban lakó legszegényebb néposztállyal. E városrész nemcsak nem képezi főfejlődési területét Miskolcnak, hanem a fejlődési vonalnak épen ellenkező irányában fekszik, minek bizonysága, hogy egész városban nincsen annyi beépitetlen telek, mint amennyi e városrészben a szerény külvárosi épületek között elszórtan található, de ez magyarázatát is találja abban, hogy a vasúti állomásoktól és a városi forgalmi központtól legtávolabb eső oly külváros, mely a szerény környék és a diósgyőri-vasgyár olvasztóinak közelsége és kipárolgása miatt nem vonzza ide az értelmiséget. A szóbanforgó ingatlanokat a telekkönyvi bejegyzés alapjául szolgáló okirat szerint a jelenlegi tulajdonosok jogelőde, a Borsodmegyei Házépítő és Parcellázó részvénytársaság az eladó egri egyházmegyei hatósággal 1912. évben létesült ama szerződési feltétellel szerezte meg, hogy ez ingatlanok szociális érdekből házhelyekké alakitandók; dacára pedig, hogy a felosztási tervezet elkészült, az eladás óta eltelt másfél évtized alatt e területekből egyetlen egy házhely el nem adatott és itt egyetlen egy ház sem épült. Ezzel kapcsolatban semmi alapja sincsen annak a feltevésnek sem, hogy Miskolc város közönsége, mely a várost környező szőlőhegyekben, a görömböly-tapolcai völgyben s a most már vasúton is megközelithető Lillafüred környékén túlon-túl el van látva villa és luxusépítkezésre alkalmas területekkel és hogy a legszerényebb külváros és Ujdiósgyőrnek hasonszinvonalon álló külsőtelepe közé beékelődő, forgalomtól távol eső, vízvezetéki és csatornahálózaton kivül fekvő ezen területeket, fényűzési építkezés céljaira valamikor is igénybe óhajtaná venni, aminthogy házépítés céljaira alakult részv.-társ. által történt megvétele dacára, másfél évtized alatt egyetlen egy ember nem akadt, aki ezen ingatlanokból háztelket vásárolt vagy ott építkezett volna. Épen ezen akció meghiúsulása eredményezte azt, hogy a nevezett részv.-társ. a társas cégek jegyzékének IV. kötete 957. lapján található bejegyzés szerint 1919. év decemberében elhatározta felszámolását, majd fel is oszlott s ezen ingatlanokat, mint szántóterületeket felosztván részvényesei között, ezek jelenben is szántási müvelés alatt állanak. Már magában a nyilvánkönyvi adatokkal igazolt eme tény is megcáfolja azt a szakértői állítást, mintha e területek - mint házhelyek - kiváló kereslet tárgyai lennének. Téves továbbá a szakértőknek a szakvélemény XV-XVIII. t. a. felsorolt ingatlanok értékelésénél ... felhozott azon megállapítása is, hogy „ezen területek mind a Soltész Nagy Kálmán-körút mentén vannak, voltaképen villa, tehát luxustelkeket képeznek, villamos megállóhoz, aszfalt és makadamburkolattal biró kocsiúthoz közel fekszenek és Miskolcnak legegészségesebb részét képezik". Téves e megállapítás és ellenkezik a való helyzettel azért, mert Soltész Nagy Kálmán-körút egyáltalán nincsen, a Soltész Nagy Kálmánról elnevezett jelenlegi külvárosi utca egyenes vonalban halad, elvégződik a Lévay József-utca érintésénél s a Máhr örökösök XV. alatti szántóföldje előtt megszűnik a nélkül, hogy érintené a XV-XVIII. alatti ingatlanokat és ezen utca a külvárosnak már beépitett telkei közé eső utolsó rézleteinél sincsen még kikövezve és járdával ellátva. Tervbe van ugyan véve, hogy a XV-XVIII. alatti területek megváltása és beépítése esetén ezen utca a Máhr örökösök jelenlegi szántóföldjén leendő meghosszabbítással és a további szántóterületeken iv alakban a miskolc-hejőcsabai állami útvonalba bekapcsolással idővel kőrúttá fogna alakíttatni, ez azonban még csak a nagyon távol jövőnek lesz feladata s akkor is a XV-XVIII. alatti ingatlanokon elhelyezendő házhelyeknek csak egy része fog ezen tervezett körúttal érintkezni. Mindenesetre idő előtti dolog rendes mezei dülőúttal sem biró szántóföldekről, mint körút mentén fekvő luxustelkekről említést tenni most, mikor ilyen körút még nincsen és a Soltész Nagy Kálmán-utcának jelenben meglévő része is nagyon is szerény külvárosi házak között halad. Ezen ingatlanok értékelésénél figyelmen kivül hagyták a szakértők a nyilvánkönyvből is megállapítható azt a tényt, hogy amidőn a XVI-XVIII. alatti ingatlanok még egészben Nádpataky László tulajdonát képezték, nevezett tulajdonos ezen ingatlanoknak jelentékeny részét 1897. évben 180 házhelyre felosztotta megfelelő utcák és közterek lehagyásával s az ennek megfelelő vázrajz alapján az éldarabolást a telekkönyvi hatóságnál is keresztül vezette; dacára pedig, hogy a tulajdonos ezen eldarabolási széles körben hirdette és a sokszorosított tervrajzot köztudomás szerint valamennyi miskolci közhivatalnak és nyilvános intézménynek megküldte és annak dacára, hogy a tervezett utcák és terek lehagyása folytán e területeknek megvétele nem terhelte a vevőket, ezen akció kezdetétől, 1897. évtől a mai