Pestovics János: A földtulajdonlás története Borsod megyében 1860-1948. Forráskiadvány (Miskolc, 2000)

II. fejezet - A Nagyatádi-földreform

magyar államvasutaknak, köznyelven Tiszai és Gömöri pályaudvar elnevezés alatt ismert állomásai nyertek egymástól megfelelő távolságban elhelyezést. A fejlődésnek ezt az irányát nemcsak az szabta meg, hogy az élénk üzleti és piaci forgalom siet a vasúti állomások, mint közlekedési központok közelébe, hanem természetes indokát találja abban is, hogy ezen egyenletes sik területen a belsőségek és utcavonalak terepakadály nélkül szabályosan alakithatók és ezért a város belterülete az 1879-iki nagy árvizet követő évektől kezdve napjainkig csaknem kizáróan ebben az irányban fej lődött. E fejlődésnek következménye, hogy amig az 1880-as években a Tiszai-pályaudvar, mint városon kivüli állomás, a városból akár a jelenlegi Vörösmarty útca, akár a jelenlegi Vay-út felöl több kilométeren át csak szántóföldek között haladó útvonalon volt megközelithető,- a Gömöri pályaudvaron túli szántóföldek között pedig elszórtan csak ipartelepek voltak láthatók, és mint lakott részektől távol eső külterületen itt épült fel az 1882. évben létesült légszeszgyár is,- addig ma már beépitett utcasorok közvetlenül érintkeznek a vasúti pályaudvari területekkel s a fejlődés a lakott belsőségek közé kebelezte be a Gömöri pályaudvart, sőt a légszeszgyárat is. A város régi belterületének többi része, a Népkert tőszomszédságában 1912. évtől beépülni kezdett úgynevezett Agrár-telepen kivül, számottevő fejlődést nem mutat és egyáltalán nem fejlődött a régi belterület a Sajószentpéter felé vezető északkeleti és Diósgyőr felé vezető nyugati útvonal irányában. Diósgyőr község régi belterülete aránytalanul hosszú vonalat foglal el a Szinva pataknak itt még a miskolcinál is szűkebb völgyében. Ennek a belterületnek közvetlen fejlődését Hámor község felé a völgy összeszűkülése, egyéb irányban pedig a községet környező magasfokú lejtők s a kir. kincstár tulajdonában lévő területek gátolják. Ezen helyzet folytán a fejlődés központja a Diósgyőr anyaközség és Miskolc város közötti völgyfenéken, mindkét községtől csaknem egyenlő távolban fekvő diósgyőri m. kir. állami vas- és acélgyár környékén alakult ki. Itt közvetlen a miskolci határvonaltól Diósgyőr felé haladva azokat a sik szántóterületeket, melyek az állami vasgyár üzemi és lakótelepein kivül még magántulajdonban maradtak, ma már Ujdiósgyőr elnevezéssel sürü népességű és élénkforgalmú beépitett telep foglalja el, mely az ezzel összefüggő vasgyári területtel együtt az anyaközségtől teljesen különálló uj községnek benyomását kelti. Ez a különálló belsőségi terület a vasgyári építkezéseken kivül évről-évre bővül a Bodó-hegy és Szarka-hegy alatti sik területeken, a Vasgyár telepeivel szemben, magán-épitkezések utján keletkező ujabb utcasorokkal, mig az anyaközségnek ettől távol eső régi belterülete fejlődést alig mutat. A most ismertetett fejlődés következtében, a házhelyrendezési eljárás megindultakor, a tárgyaló bizottság ugy Miskolcon, mint Diósgyőrben csaknem egészében elfoglaltnak találta azon területeket, melyek a kialakult fejlődés követelményeinél fogva mindkét községben elsősorban lettek volna házhely célokra kijelölendők s ezért a tárgyaló bizottság, a jelentkezők nagy száma és más alkalmas terület hiánya miatt, kénytelen volt nagyobb részben az itéletileg tényleg igénybe is vett oly területeket is jelölni, melyek mindkét község határában a közlekedési útvonallal kapcsolatban kiegészítő részét fogják ugyan képezni idővel a jelenlegi régi belsőségeknek, de jelenben még mindkét községben a határnak az eddigi belterületi fejlődésen kivül eső s mezőgazdasági müvelés alatt álló külterületeinek tekintendő. Az előadottakkal kapcsolatban kénytelen vagyok kiemelni, hogy a szakértők véleményeiben több oly megállapítás foglaltatik, mely nyilván a helyi ismeretek hiányából vagy a helyi viszonyoknak nem eléggé tartós és nem alapos megfigyeléséből keletkezhetett. A szakvélemény III. pontjában a Borsodmegyei Takarékpénztár Részvénytársaság és társai ingatlanainál kiemelik a szakértők, hogy „Miskolcnak már régen kiépített modern városrészéhez teljes csatlakozásban vannak és egyik főfejlődési területét képezik Miskolc városnak" továbbá, hogy „nagy jövőjű, luxus építkezésre praedestinált hely s hogy e részen a kereslet kiválóan nagy s a kínálat kicsi" Ez a megállapítás téves és ellentétben áll a való helyzettel, mert közismert tény, hogy a városnak az a része, mely a szóbanforgó ingatlanokkal érintkezik, a legszerényebb és a modern haladástól leginkább elmaradt külvárosa Miskolcnak, nagyobb részben még