Fából és deszkából. A miskolci Deszkatemplom (Miskolc, 1999)

A miskolci reformátusság a XVI-XVIII. században (Balogh Judit)

nak a prédikátoroknak, akiket a pozsonyi delegatum judicium maga elé idéz 1674. február 18-án, majd április 4-én fej- és jószágvesztésre ítél. Az ítélet szerint pozsonyi, majd lipótvári fogság után szállítják Nápolyba. Kiszabadulása után hosszabb időt tölt Zürichben, majd élete utolsó szakaszában rimaszombati pap és borsodi esperes lesz. Sárospatakon és külföldi, franekeri (1760) és baseli (1761) egyetemeken folytatott tanulmányok után 1763-ban érkezik Miskolcra rektornak Miklós Sámuel, és élete végéig, 1785-ig a város református iskolájának tanára marad. Az 1660-as években a miskolci lelkészek között másodikként szerepel Beregi János neve. O 1654-ben tanul Franekerben,

86 majd Utrechtben, ahol egy verse kelteződik, amelyet az Angliai independent izmus című munka végére írt. A fentiek alapján a miskolci lelkészek képzettségéről elmondhatjuk, hogy bizonyos esetekben egészen kivételes képességű és műveltségű személyek voltak néha még a másodlelkészei is Miskolcnak. A képhez azonban hozzátartozik, hogy mindeme kiváló adottságok ellenére a XVII. század végéig nem az itt eltöltött évekre esik a lelkészek, tanítók tevékenységének jelentősebb

87 része. Kérdés, hogy vajon a környezet, a város adott-e keveset a lelkészeinek, volt-e képtelen kellő megtermékenyítő erővel hatni reájuk? Igaz ugyan, hogy Miskolczi Csulyak István még voltaképpen csak a pályája kezdetén van, amikor miskolci lelkész, s tevékenysége majd csak később fog kiteljesedni, amikor zempléni esperes lesz: de például Tolnai Dali János idekerülésekor már javában benne volt a puritanizmus küzdelmeiben - mégis, szinte alig történik említés arról, alig „veszi észre" a város, hogy itt töltött másfél évet. Emellett sem a tehetséges Beregi, sem pedig Harsányi nem maradnak meg itt hosszabb ideig. Kérdés, hogy volt-e ebben bármilyen szerepe a városnak, illetve a városban kialakult életnek, főleg akkor, ha tudjuk, hogy a miskolci ekklézsia - még a lelkészek időnkénti panaszai ellenére is - meglehetősen kényelmes megélhetést biztosított a lelkésznek? Miskolczi Csulyak István naplójából tudjuk azt is, hogy az 1616-ban történt távozásakor miskolci lelkészsége után nem felelt meg neki sem az ónodi, sem pedig a szikszói parókia: „1616. január 2-án ugyanis nagyságos Rákóczi György Bankházi Gáspárral hitlevelet küldve, az ónodi gyülekezet vezetésére tisz85 Zoványi Jenő: im.: 405. p. 86 RMK III. 572. p. 87 B-A-Z. m. Lt. 1501/a I. köt. 5., 58.22. 76. 89.92. 93.111. 129.133. 157. p. stb.