Fából és deszkából. A miskolci Deszkatemplom (Miskolc, 1999)
A miskolci reformátusság a XX. században (Fazekas Csaba)
memorandumot szerkesztettek, melyet engedély nélkül sokszorosítva 1956. szeptember 24-i dátummal megküldték valamennyi egyházközségnek. Előzőleg a miskolci presbitériumok a körlevél tartalmát megvitatták, így az valóban a miskolci reformátusság közös állásfoglalásának tekinthető. 112 A memorandum inkább csak felsorolja a legfontosabb tennivalókat, az egyház belső rendjének, törvényességének felülvizsgálatára, a Tiszáninneni Egyházkerület visszaállítására, a zsinatpresbiteri elvek szerinti kormányzásra vonatkozóan. A hivatalos egyházi kormányzat ingerülten reagált a kezdeményezésre, október 5én Péter János személyesen utazott Miskolcra és követelte, hogy a lelkészek vonják vissza körlevelüket, de azok egységesen inkább az ellenszegülés mellett döntöttek. Ennek megtorlására már nem maradt idő, mert kitört a forradalom és úgy nézett ki, a magyar református egyház - az 1956-os előkészítésnek köszönhetően - rövid idő alatt helyreállítja megtépázott törvényességét és működési feltételeit. A tetemvári egyházközség presbitériuma november 25-én kinyilvánította csatlakozási szándékát a megújulási mozgalomhoz, sőt a szószékről felolvasták Ravasz Lászlónak a megújulási mozgalom irányelveit öszszefoglaló, az ekkor felállított Országos Intéző Bizottság szükségességét indokoló körlevelét, melyet a presbitérium őszinte örömmel üdvözölt. 113 A miskolci református egyházban 1956 őszén keletkezett nyilatkozatok alapjában véve nem kívánták megkérdőjelezni az 1948-as egyezményt (sőt, egyesek a Testvéri Izenetet sem), hanem azok alapján akartak megújulást, az egyháznak valóban demokratikus keretek között végbemenő újjászületését szorgalmazták. A forradalomba a miskolci lelkészek különösen aktívan kapcsolódtak be, reaktivizálódtak a korábban félreállítottak (Nagy József, Ilosvay Ferenc), Szilágyi István pedig tagja lett a megyei munkástanácsot felkereső egyházi delegációnak, mely támogatásáról biztosította a forradalom vívmányait védelmező politikai erőket. A Tetemvár elszántságát mutatja, hogy november 15-én, be sem várva az országos szintű szervek döntéshozatalát, megkezdte a gyermekek vallásoktatását a gyülekezeti teremben. 114 A forradalmat követően sokrétű, az állam és az egyház érdekeit ötvöző ideológia jegyében fogant megtorlásra került sor, vissza nem 112 Pr.jkv. (T) 1956. szeptember 20.; ill. a memorandumot közölte: Dienes Dénes: „Szelíden és rendíthetetlenül." Dr. Koncz Sándor memoranduma, 1956. Alsóvadász, 1994. 6-8. p. Ld. még: Bojtor, 1996. 240. p. 113 Pr.jkv. (T) 1956. november 25. 1,4 Pr.jkv. (T) 1956. november 15.