Fából és deszkából. A miskolci Deszkatemplom (Miskolc, 1999)

A miskolci reformátusság a XX. században (Fazekas Csaba)

fordítható fejlemény lett viszont 1957. január 1-vel a Tiszáninneni Egyházkerület visszaállítása. Ennek élére később - Enyedy reaktiválásának elvetése után - az állam iránt lojális Darányi Lajos püspököt választották. 1957 elején még sokan - köztük a tetemváriak is - örömmel fogadták Enyedy visszatérésének ötletét, később ők is Darányit szavazták meg püspöknek, Újszászy Kálmánt főgondnoknak.

115 Az egyházkerületben is számos közvetlen megtorlásra (letartóztatásra, rendőrségi ellenakciókra), valamint egyháziak által végrehajtott lemondatásokra, áthelyezésekre, az állam iránt lojális papok helyzetbe hozására került sor. A különféle gyűlések engedélyezésével egyébként is állandó problémák voltak, mivel 1957 elején hatóságilag függesztették fel a gyülekezés jogát. Legfeljebb szoros hatósági felügyelettel megtartott „békegyűlésekről" és hasonlókról lehetett szó, melyeket egyébként a Kádár-rendszer melletti demonstrációknak is szántak.

116 A későbbiek ismeretében nem árt megjegyeznünk, hogy 1956. december 2-án a tetemvári lelkipásztor bizalmi szavazást kért személyével kapcsolatban. A presbitérium mind őt, mind Szilágyi Vilmos gondnokot megerősítette pozíciójában, s megállapította, hogy egyházkormányzati okokból a testületből nem maradt ki senki.

117 Továbbiakban megpróbáljuk felidézni a hatvanas évek közepéig a református egyház, s benne különösen a tetemvári gyülekezet körülményeit. Nem célunk a Kádár-rendszer egyházpolitikájának átfogó értékelését adni, különösen nem megítélni az egyház különböző szintű vezetőinek, tagjainak akkori szerepvállalását. Feltételezésünk szerint majdnem mindenki „jót akart", s a lojális lelkipásztorok, esperesek, püspökök jó része is bizalmatlan volt a kommunista párt iránt, az egyház átmentésének célja vezette, tény ugyanakkor, hogy bizonyára sokan követték a mindenkori államrendszer támogatásának a modem protestantizmusban kimutatható tradícióját, őszintén elfogadták a rendszer realitásait, képesek voltak saját lelkésztársaikkal, híveikkel szemben is az ateista-kommunista állam elvárásait érvényesíteni.

118 A lojális, a „létező szocializmus" kádári rendszerébe illeszkedő egyházi magatartás egyre nagyobb teret nyert az 1980-as évek felé haladva. Akár115 Pr.jkv. (T) 1957. január 11., szeptember 29. 116 SRKLt. Pp.ir. P-69. 117 Pr.jkv. (T) 1956. december 2. 118 Ezen egyházi magatartásra ld. pl.: Bárczay Gyula: Megújulás - megdermedés megmozdulás. A Magyarországi Református Egyház harminc éve. In: Harminc év, 1956-1986. Bern, 1986. 328-363. p.