Fából és deszkából. A miskolci Deszkatemplom (Miskolc, 1999)

A miskolci reformátusság a XX. században (Fazekas Csaba)

1.1918-1945 Az első világháború és az „őszirózsás" forradalom - más helyi gyülekezetekhez hasonlóan - a miskolci reformátusokat is, több évtizedes vagy évszázados politikai struktúrák megváltozásának előrevetítésével, készületlenül érte. A modern tömegháború következményeinek begyűrűzése, a nélkülözések és a társadalmi forrongás nem hagyta érintetlenül az egyházközség vezetőit, tagjait sem, s lázasan keresték helyüket az akkor előre még nem látható új rendszerben. A forradalmak történéseivel részletesen nem foglalkozhatunk, annak következményei azonban mind a Horthy-korszak egészére, mind annak helyi vonásaira alaposan kihatottak. A miskolci reformátusság számára mindezeken felül komoly csapást jelentett, hogy közvetlenül az „őszirózsás" forradalom előtti napokban elveszítette addigi nagy tekintélyű vezetőjét, az egyház életének valamennyi területén kiemelkedő munkabírással és szervezőkészséggel tevékenykedő püspökét, Tüdős Istvánt. Az első világháború végére egyre kiterjedtebb szociális-baloldali mozgalmak kevéssé tudták megérinteni a falusi egyházak tagságát, sokkal inkább fogékonyak voltak azokra a nagyvárosi, jelentős munkás- és kispolgár-népességet is tömörítő gyülekezetek. Ezzel magyarázható, hogy a miskolci reformátusok egy része is bizalommai fordult nemcsak a polgári demokratikus fordulat, hanem még 1919-ben a Tanácsköztársaság felé is. A Tanácsköztársaság első szakaszában nem ismerték fel (sokakhoz hasonlóan) a proletárdiktatúra egyház- és vallásellenes tendenciáinak veszélyességét. A miskolci reformátusok azonban túl is léptek az új hatalom iránti bizalom kinyilvánításán, és Tóth Béla lelkipásztor, alsóborsodi esperes vezetésével 1919. április 2-án 57 lelkész testületileg kérte felvételét a Magyarországi Szocialista Pártba.

1 A belépés mellett döntött az akkori és későbbi borsodi-miskolci reformátusság számos képviselője, Farkas István, Pósa Péter (ekkor cserépfalui, később miskolci lelkész majd esperes), Román Ernő (alsózsolcai lelkész, 1922től esperes), Lengyel István püspöki titkár, Demes Péter, a gimnázium vallástanára stb." 1 Általában 1919 egyházpolitikai kérdéseiről legutóbb: Fazekas Csaba: A „Vallásügyi Likvidáló Hivatal" 1919-ben. In: Pölöskei Ferenc - Stemler Gyula (szerk.): Múltból ajövőbe. Tanulmányok. Bp., 1997. 63-101. p. 2 Reggeli Hírlap, 1919. április 3. 2-3. p.