Fából és deszkából. A miskolci Deszkatemplom (Miskolc, 1999)

A miskolci reformátusság a XX. században (Fazekas Csaba)

FAZEKAS CSABA A miskolci reformátusság a 20. században A miskolci református egyházról jelen kötetbe résztanulmányt írni nem könnyű feladat. Hiszen Magyarország egyik legnagyobb városának egyik - létszámában és társadalmi súlyában egyaránt - legjelentősebb egyházközségéről van szó, ráadásul olyan nyolc évtized (19181998) történéseit kell csokorba gyűjtenünk, mely bővelkedett nemcsak eseménytörténetben, hanem az egyház teológiai felfogását, társadalmi szerepvállalását gyakran ellentétes irányba mozdító fordulatokban is. Jelezni kívánjuk továbbá, hogy jelen írásunk alaposan rövidített változata a témában készült, nagyobb terjedelmű (reményeink szerint hamarosan napvilágot látó) önálló monográfiánknak, melyben az itt szükségszerűen elvarratlan szálakkal is foglalkozunk. Terjedelmi kereteink szorítása miatt pillanatfelvételekre korlátozhattuk igényeinket, számos problémát csak összegzőén vagy utalásszerűén érinthettünk. Ennek ellenére megpróbáltuk a református egyházat „kívülről" és „belülről" egyaránt bemutatni, vagyis adatokat hozni az egyház belső életéből, hitéleti tevékenységéből, személyiségeiből egyfelől; illetve az egyházat, mint társadalmi intézményt, a város életében fontos szerepet játszó tényezőt láttatni másfelől. Az első világháború végétől a tavalyi esztendőig próbáljuk áttekinteni az eseményeket, de fejtegetéseinket élesen ketté kell osztanunk a második világháborút követő esztendőknél, nemcsak a kommunista hatalomátvétel közismert következményei miatt, hanem azért is, mert a két világháború előtt egységes miskolci református egyház több anyaegyházközségre oszlott, s 1950-ben megkezdte működését a Deszkatemplom önálló tetemvári egyházközsége. Figyelmünket ezért a második világháború után a miskolci reformátusság egészéről - jelen kötet témaválasztásának megfelelően - fokozatosan a Tetemvárra szűkítjük.