Fából és deszkából. A miskolci Deszkatemplom (Miskolc, 1999)

A miskolci reformátusság a XIX. században (Dienes Dénes)

építkezéseiből adódott, részben pedig fenntartandó intézményeinek, illetve az alkalmazottak viszonylag nagy számából. A szüntelen építkezés a legtöbbször kényszer volt, amennyiben az ingatlanok állagát meg kellett óvni, vagy azokat korszerűsíteni kellett. Az avasi templom kétszer is átfogó felújításon ment keresztül (1831, 1874), a Kossuth utcai új templom építése pedig szinte átfogta az egész századot. Iskolák, lelkész- és tanítói lakások újítása, vagy újak létesítése szüntelenül napirenden volt. A természeti csapások sem kímélték az épületeket: 1843-ban a tűzvész, 1878-ban az árvíz okozott igen nagy károkat. S ugyancsak meg kell említenünk, amire fentebb már utaltunk, hogy az egyházadó-hátralékosok száma szinte tömeges méreteket öltött, amennyiben az adófizetőknek mintegy fele(!) nem, vagy csak késlekedve teljesítette kötelességét. Számos szegény család élt a gyülekezet perifériáján - ez szinte kórtünete volt a városi egyházi életnek -, de az egyháztanács tagjai között is akadt, mint láttuk fentebb, aki a nemesi előjogok maradványaként adót nem akart fizetni. A századok óta fenntartott szegényházat (előbb ispotályként, majd egyházi ápoldaként, olykor kórházként is említik, a XIX. században lakóinak száma nem érte el a 10 főt)

105 az egyházközség 1892-ben felszámolta. Lakóit részben a városi menházban, részben bérelt szálláson helyezte el, de továbbra is gondjukat viselte. Helyén - az Alsó-papszer utca 1. szám alatt, főként a papmalom értékesítéséből és az úrbéri váltság fejében kapott kártérítés összegét felhasználva - bérházat építtetett.

106 Ingatlanait - az említett hagyatékok mellett - vásárlás útján is bővítette 1905-1915 között: házat s telket vett az egyházközség a Kölcsey utcában, a tetemvári Bató-féle ház szomszédos ingatlanait is megvásárolta. Eladta viszont a Jókai utcai házat.

107 A XX. század elején csírázni kezdett, újabb formákban mutatkozó belmisszioi munkát a régi szellemben folytatta az egyházközség, azaz Miskolcot nem érintette átható erővel a XIX. század végének, egyébként csak a nagy városokban tért nyert, evangéliumi ébredése, amely új hangot hozott az igehirdetésben, különösen pedig krisztocentrikus keresztyén modellt formált. Az ifjúság lelki gondozásának céljával 1912-ben alakult „Konfirmáló ifjak egylete" programjában énekléssel, imádkozással, szavalattal, bibliamagyarázattal „kellemes és erkölcsös szórakozás"-t ígért. Érdeklődést azonban csak 10-20 fiatal számára 5 A Miskolczi Ev. Ref. Egyház Évkönyve 1885. Miskolcz 1886. 21. p. 6 Évkönyv 1899. 27, 37-38. pp. 7 Jelentés, 1915. 9. p.