Fából és deszkából. A miskolci Deszkatemplom (Miskolc, 1999)

A miskolci reformátusság a XIX. században (Dienes Dénes)

keltett. Az 1908-ban útnak indult „gyermek-istentisztelet" már sikeresebb volt, viszont kifejezetten csak az egyházi elemi iskolásokat célozta meg. A téli vasárnapokon a felnőttek számára rendezett vallásos felolvasások inkább bizonyultak a kultúrprotestantizmus erőtlen műhelyeinek, mint hitmélyítő alkalmaknak.

108 A háború a korábbi helyzetnél erőteljesebben felhívta az egyház figyelmét a katonák lelki gondozására. A Papszer utcai tanácsteremben 1915 tavaszától „Katona Otthont" rendeztek be, ahol néhány hónap alatt „több száz, sőt ezer katona fordult meg s olvasással szórakoztató játékkal, előadások hallgatásával, levélírással" töltötte az időt. „Közszükséget pótoltunk ezzel az Otthonnal - fogalmazott Tüdős István - 5 ha béke idején is fenntarthatjuk, nagy jót cselekszünk" m A lelkipásztori munka csak a hagyományos formában, a szószék magasságából érintette az embereket. A vezető lelkész püspökként el volt foglalva az egyházkerületi ügyekkel, munkatársai pedig alig győzték a rengeteg szolgálatot (csak temetés esett minden napra legalább egy). Miskolcon négy lelkészi állás volt, az 1850-es években azonban a papi fizetést úgy „javították", hogy egy állást megszüntettek.

11 Segédlelkész alkalmazása nem pótolta ezt a hiányt. A századfordulót követően egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy változtatni kell az addigi gyakorlaton. Ezért létrehozták a „parochiális köröket", körzetekre osztva a gyülekezetet, s laikus munkások segítségével igyekeztek megpezsdíteni a gyülekezeti életet. A tapasztalatokat Tüdős István 1915-ben így foglalta össze: „Sajnos, az eszme gyakorlati érvényesülése nem bizonyult céltszolgálónak, mert a tevékenységi kör mintha összeütközést támasztana, a tagok munkakedvének gyakorlati eredménye nem mutatkozik, sőt bizonyos általános feszélyezettség észlelhető, amely annak a jele, hogy az emberek nem értik meg a dolog fontosságát, nincsenek tisztában a céllal, a minthogy általában a presbytériumok sem azok, amiknek igazán lenniök kellene. Valahogy a kormányzási elv, cél és akarat, az igazgatási kedv és hajlam tökéletesen felszívta a lelkeket s így nem építünk, nem alkotunk, hanem ott is igazgatunk, ott is kormányzunk, ahol erre semmi szükség. Előbb, úgy látszik, el kell a lelkeket készíteni s csak akkor lesz kívánt eredmény. Ezt az előkészítő iskolát naponként állítgatjuk, de eredmény nem mutatkozik."

u 1 nK Jelentés, 1915. 5. 14-15. pp, 109 Jelentés, 1915. 15. p. 110 SRKLt. B. LXXVI. 36, 149-36, 152. 111 Jelentés, 1915. 15. p.