Fából és deszkából. A miskolci Deszkatemplom (Miskolc, 1999)

A miskolci reformátusság a XIX. században (Dienes Dénes)

ban 1822-ben építettek orgonát (az Avason csak 1896-ban),

83 az éneklés azonban diktálással folyt. A diktálás az alumnus diákok feladata volt, akiknek egyháztanácsi végzés súlyával hagyták meg 1819-ben, „hogy mindenkor, mikor diktálnak, álljanak fel és hajoljanak ki, a könyvet ábrázatjok elejibe nem tartván, hogy így a hang az által is vissza nem verődvén, mindenfelé jobban elterjedhessen és hallathasson", mivel - kivált az új templomban - sokan nem hallották az énekek szövegét.

84 A Deszkatemplomban még a XX. század 30-as éveiben is diktálással énekeltek.

85 Az egyházlátogatói jegyzőkönyvek évről-évre azt jegyezték meg, hogy „köz-vasárnap és ünnep napokon az istentisztelet evangéliumunk szellemében rendesen megtarttatik, a hívek által kellő buzgósággal gyakoroltatik'\

86 A hivatalos szöveg mögött tradicionális egyházi élet rejtőzött. A gyülekezet egyik püspöklelkésze ezt „népies kegyességeként jellemezte később.

87 Az istentiszteletre járás a tisztes polgári élet velejárója volt, egyfajta társadalmi esemény. Ebben igen fontos szerepe volt a templomban elfoglalt helynek. Az új templom használatba vétele után még tíz esztendővel is ennek elrendezésével volt elfoglalva az egyháztanács, s nem csak az „ifjabb mester embereket" kellett meginteni „az őket nem illető üléseknek általok való elfoglalása" miatt, hanem „az asszonyi renden lévőket" is el kellett igazítani „az őket és kit-kit a maga rangjához képest illethető hely foglalásra, közhirdetés által... és egyenes nyilvánságos kifejezéssel".

88 Mint „szokást", tehát hosszabb ideje meglévő gyakorlatot igyekezett megszüntetni az egyháztanács a század első harmadában, „hogy a templomban egyik székbül a másikba, sőt a harmadikba is a bokréták az asszonyok és leányok által, susogás és nevetkezés közbe, által nyújtogattatnak",

89 Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy ne találhatnánk meg nyomát mindezen formák között a más színű, mélyebb egyéni kegyességnek. Példaként ismét egy - 1848-ban kelt - végrendeletet hozunk fel. A férjét és gyermekeit eltemető Deáky Istvánné Kováts Mária ugyan csak keze X vonásával hitelesíthette az okmányt, lévén írástudatlan, a benne foglaltatott önvallomása azonban komoly bibliaismeretről, Istenbe vetett reménységről, bizodaSRKLt. DCXXXI.74.123. SRKLt. At. 857. 4L SRKLt. At. 810. SRKLt. Kgg. IV. 1., Kgg. IV. 2. passim. Farkas István 1934-ben. SRKLt. At. 810. SRKLt. At. 857. 38-40. SRKLt. At. 857. 42.