Fából és deszkából. A miskolci Deszkatemplom (Miskolc, 1999)

A miskolci reformátusság a XIX. században (Dienes Dénes)

nyelvre, a magyar történelemre, az édes haza szeretetére oktatjuk, ugyebár, tagadhatatlan, hogy a magyar nemzetnek is, a magyar hazafiságnak is szolgálatot teszünk? Református voltunkat sem vetheti szemünkre senki, mert a magyar református egyház sorsa mindig együtt járt a magyar haza legszentebb érdekeivel. S nem csekély örömünkre szolgálhat, hogy hitsorsosaink nagyobbára a tősgyökeres, tiszta magyar fajból kerülnek ki. Tehát úgy is, mint reformátusok, úgy is mint nők, úgy is mint egylet, alkotó részei vagyunk a nagy magyar hazá, » 80 nak . A fentebb idézett Kun Pál vágyai között szerepelt egy városi vasárnapi iskola létesítése is. Tőle tudjuk, hogy erre a célra a „polgári egyesület néhány száz frt tőkét alapítani megkezdett".

81 A vasárnapi iskola a század végén útnak indult protestáns belmisszió keretein belül tulajdonképpen gyermekekre szabott istentisztelet volt, hitismereti, hitmélyítési célzattal. Az ezt megelőző évtizedekben azonban nem ezt értették alatta. Az olykor ismétlő iskolának is nevezett tanítási forma a népiskolából kikerült, mesterséget tanuló „inasok" sajátos továbbképzését hivatott szolgálni. (Falusi, pontosabban mezőgazdasági keretek között természetesen a család gazdasági életébe bekapcsolódó, népiskolát végzett fiúkat igyekezett elérni.) Végül is állami rendelet hívta életre 1854-ben, s ennek nyomán alakult meg Miskolcon az evangélikus és református felekezetek összefogásával a Miskolci Egyesült Protestáns Vasárnapi Iskola 1856-ban.

82 A népiskolában elsajátított alapismeretek szinten tartására törekedett (ezért is nevezték ismétlő iskolának), vallástan, olvasás, számvetés, írás, fogalmazás, természetrajz szerepelt a tantárgyak között. Az iparos ifjúság körében azonban többet jelentett ez a tanulási forma puszta ismétlésnél, mert a választott szakmájuk gyakorlását segítő ismeretekre is szert tehettek, például fogalmazás címén szerződés írás szabályait ismerhették meg. Az inas évek alatt a fiúk „minden vasár- s ünnep napokon, a sátoros ünnepeket s azon vasárnapokat kivéve, melyeken a miskolci vásárok gyűlnek, két óra hosszat 10-12 óráig" kötelesek voltak a vasárnapi iskolába járni. * * * Az istentisztelet a XIX. században továbbra is a régi hagyományos keretek között folyt Miskolcon. A belvárosi Kossuth utcai templom80 Évkönyv 1888-1901. 25. p. 81 Kun, 1842. 50. p. 82 SRKLt. R. A. II. 2/69.