Fából és deszkából. A miskolci Deszkatemplom (Miskolc, 1999)

A miskolci reformátusság a XIX. században (Dienes Dénes)

zajlott. A fiúk az avasi, a leányok pedig az új templomban vétettek fel a gyülekezet úrvacsorázó közösségébe. Ebből az oktatásból is számosan kimaradtak, ráadásul a felkészítés alig tartott előbb öt hétig, majd három hónapig. Célját sem érte el minden tekintetben, mert a megkonfirmáltak közül számosan nem kapcsolódtak be a gyülekezeti életbe.

72 A tanulói létszám emelkedése folytán a tanerők száma 1848 és 1894 között 5 főről 11 főre növekedett (majd 9 főre csökkent), s az egyház igyekezett korszerűsíteni is, az állami iskolarendszer kiépülése után keletkezett versenyhelyzetben azonban csak nehezen tudott lépést tartani. Tandíjat 1907-ig fizetni kellett (az ez évi népiskolai törvény törölte el), az állami intézmények ugyanakkor tandíjmentesek voltak, számos családnál ez el is döntötte az iskolaválasztás kérdését. A tandíj eltörlése után a reformátusok elemi iskolái iránt nőtt az érdeklődés, viszont az egyház nem tudta növelni az iskolai férőhelyek számát. A tanítói fizetések mértéke is elmaradt az állami iskolákban szervezett állásokétól.

73 A miskolci református egyházközség a népoktatás területén a szociális gondoskodást is gyakorolta. Elvben az egyház vezetése az elemi oktatást ingyenesnek mondta ki,

74 az alumnusi rendszer pedig számos diáknak ösztöndíj szerű képzési támogatást nyújtott. Ez azonban nem oldotta meg átfogóan a kérdést, mert a lányok kimaradtak belőle. Ezért alakult meg 1867-ben a Miskolci Evangélium szerint Reformált Női Filléregylet, programjában a szociálisan hátrányos helyzetű családok leánygyermekeinek iskoláztatását tűzve ki célként.

75 A kezdeményezés Szathmáry Király Pálné, Szathmáry Király Józsefné és Kun Istvánné összefogásából sarjadt ki. Rövid időn belül évenként 70-80 gyermek ingyenes tanulását fedezte, többeket pedig támogatásban részesített, húsz év után a kedvezményezettek száma meghaladta az ezer főt. Az árvákat, a legszegényebbeket ruházattal látta el, támogatottjainak varró tanfolyamokat szervezett. Majd pedig 1887-től ingyenes iskolát rendezett be és működtetett az „Urak útczája (ma Petőfi utca) keleti szögletén lévő 1-ső szám alatti, Kis József-féle szilárd építésű ház"-ban. Az iskola szabályzatát így állapította meg az egylet választmánya: „Egyletünk négy osztályú elemi iskolájába csak szegény Jelentés, 1915. 5. p. Jelentés, 1915. 12-13. pp. Dr. Deák, 1985. 38. p. Emléklapok a Miskolci Ev. Ref. Női Filléregylet által felállított s 1887. szeptember 18-ik napján a közhasználatnak átadott ingyenes elemi leányiskola megnyitási ünnepélyéről. Miskolc 1888. 1-16. pp. Az alábbi adatokat is innen idézem.