Fából és deszkából. A miskolci Deszkatemplom (Miskolc, 1999)

A miskolci reformátusság a XIX. században (Dienes Dénes)

ezekben végezték, kivéve a Kádas utcai iskolát, ahol továbbra is csak lányok tanultak. Az elemi oktatás nem ért el minden iskolaköteles gyermeket, noha az egyházvezetés igyekezett a szülőket a fegyelmezés eszközeivel is ösztönözni, majd pedig a szegények számára a népoktatást teljesen ingyenessé tenni. A tanulók összlétszáma a népiskolai törvényt (1868) megelőző években kevesebb volt néhánnyal 300 főnél. Az egyházlátogató küldöttség még 1871 -ben is azt állapította meg, hogy „az iskola kötelesek hijjánosan iskoláztatnak". Amikor az állami törvény ereje folytán a szülői felelősségérzet ebben az irányban is érzékenyebb lett, a református elemi iskolások száma fokozatosan emelkedett ugyan, de még így is nagy hiányosságok mutatkoztak. Az említett 1871. esztendőben 1.060 iskolaköteles gyermekből 439 járt iskolába.

68 A református gyermekek iskoláztatását nem is tudta megoldani az egyházközség később sem. Az I. világháborút megelőző évtizedben a református gyermekeknek előbb mintegy fele, majd pedig kétharmada állami (esetleg más) iskolába járt. A református elemi iskolák befogadó képessége 500 fő körül tetőzött, amikor az 1905/1906-os tanévben 979, az 1914/1915-ös iskolai évben pedig már 1308 református gyermek járt Miskolcon alsó fokú iskolába.

69 Erőfeszítéseket ugyan tett az egyházközség, 1890-ben már 11 elemi intézményt működtetett: 4 fiú-, 4 leány- és 3 vegyes iskolát. Amikor azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a tanköteleseknek nem tud helyet biztosítani, a Füzes utcai iskoláját tanítójával együtt átadta a városnak. (A liberális protestáns szemlélet nem féltette az oktatást a liberális államtól!

70

) A 90-es évek közepén sorra létesülő városi iskolákban a református tanulók vallásoktatását sikeresen megoldották, így azok legalább találkoztak a református egyházzal. Igaz, az egyházközség a 12 évet betöltöttek konfirmációs oktatásával igyekezett elérni korábban is az iskolába nem járókat.

71 Velük a lelkészek foglalkoztak, míg az iskolásokat a tanítók készítették az „ünnepélyes hiterősítés"-re, amely minden évben Virágvasárnapon, a század végén pedig az áldozócsütörtököt követő vasárnapon 68 SRKLt. Kgg. IV. 1. 89. 69 Jelentés, 1915. 17. p. 70 Akadt azért kevés kivétel. Elekes Imre sárospataki tanár református egyházkerületi tanítónő képző felállítását sürgette Miskolcon. A szerződésről, amely alapján a pataki képzőt átadta az egyház az államnak, ez volt a véleménye: „Egy pompás, sokatigérő időnek sírfelirata ez". Emlékirat egy Miskolcon felállítandó réf. tanítónőképző-intézet ügyében. Miskolcz 1917. 7. p. 71 Évkönyv, 1874. 7. p. SRKLt. Egyházlátogatási jegyzőkönyvek.