Fából és deszkából. A miskolci Deszkatemplom (Miskolc, 1999)

A miskolci reformátusság a XIX. században (Dienes Dénes)

A XIX. század a reverzális-viták színtere, felbolygatva sokszor még a politikai életet is. A protestánsok általában veszteségeket könyveltek el ezen a téren. Amikor már pontos adatokkal rendelkezünk - a század 80-as éveitől kezdve - Miskolcon a református egyház rendszeresen, bár nem túl nagy mértékben, előnyökkel került ki a ebből a küzdelemből: 1885-1899 között 117/112, 1905-1914 között 94/93 az áttértek aránya, viszont ez utóbbi tizenöt esztendőben 329/219 a reformátusok előnyére, illetve kárára adott reverzálisok száma.

4 A reformátusság között a nemesek száma igen jelentős volt. Az 1819. évi adatok szerint a nemesek 4.164, a nemtelenek 5.126 főt számláltak. Valószínűleg ennek tulajdoníthatjuk, hogy a reformátusság a város közigazgatási és politikai életének irányítását az I. világháborúig lényegében a kezében tartotta. A nemesség ugyanis 1848 után is megőrizte közéleti súlyát Miskolc társadalmában. * * * A fejezet címében megjelölt korszakban a miskolci református egyház élete „intézményes jelleget" öltött. Az egyházi élet a hagyományos, a korábbi századokból örökölt keretek között folyt. Ezeket a kereteket szélesítette, illetve igyekezett megtölteni - a kor kihívásai szerint - a legjobbnak vélt tartalommal. A politikai község - jelen esetben Miskolc város - és az egyházközség sajátos szimbiózisának, a corpus christianum világának felbomlása a XIX. századra esik. A város társadalmának és az egyháznak életét azonban még sokáig nem lehetett mereven elválasztani egymástól. A polgári élet eseményei egyben egyházi események is voltak. A gyermek születés - keresztelés, házasságkötés - esküvő és halálozás - temetés, amelyek leginkább megőrizték ezt a kötődést, hordozzák talán legjobban a corpus christianum jellemzőit. A bomlást nem pusztán az okozta - bár természetesen hozzájárult - hogy a város felekezeti homogenitása megtört. A háttérben teológiai okok húzódtak meg. A felvilágosodásnak nevezett eszmei áramlat a természettudományos fejlődést rendkívül pozitívan értékelte, a tudományosság kritériumát annak módszereivel határozta meg. A teológia egyfelől szintézisre törekedett ezzel a gondolkodással, másfelől arra igyekezett, hogy a régi bástyákat védve, különállását hangsúlyozza. A magyarországi 4 A Miskolczi Evang. Reform. Egyház Évkönyve az 1899. évről. Miskolcz 1900. [A továbbiakban: Évkönyv 1899.] 17. Jelentés. 16. p.