Fából és deszkából. A miskolci Deszkatemplom (Miskolc, 1999)
A Deszkatemplom története. Összegzés
mánya, aki úgy rendelkezett, hogy a templomot, az emberi mulandóság és Isten nagyságának kifejezőjeként, fából és deszkából építsék fel. Az új templom építését 1937-ben határozták el az egyháztanács tagjai, az akkori püspök, Farkas István vezetésével. A tervpályázatot a város főépítésze, Szeghalmy Bálint terve nyerte meg, aki maradéktalanul eleget tett a végrendelet kívánalmainak. A történeti kontinuitást mutatja, hogy az általa tervezett templom, csakúgy, mint elődei, valódi fatemplom. Alapkövét 1937 szeptember 26-án tették le és 1938 szeptember 18-án szentelték fel. A templom kelet-nyugati tájolással épült a várostól északra elterülő domb déli lejtőjén, a tetemvári temető keleti sarkán. Helyzetét az elbontott régi templom és az ott lévő sírok határozták meg. A Deszkatemplom szerkesztésmódjában a történelmi magyar fatemplomokat és fatornyokat idézi. Az épület hangulatát a szép és történelmi formákat idéző épülettömeg mellett az alsó boronafal, a zsindelyfedés valamint a tornyokat borító függőleges, népi faragással díszített, csipkézett deszkaburkolat határozza meg. A boronafal barna árnyalatát csak a nyílászárók és szegélydeszkák fehér, kék és piros színezése élénkítette, a zsindelyezése zöld színű volt. Az erkélyen lévő orgonát 1951-ben építették be, mint a Rieger orgonagyár bemutató hangszerét. A templom felszentelése óta több nagyobb helyreállításra és kisebb festő, korszerűsítési munkára került sor az elmúlt évtizedekben. Az egyházközség rendezte a templom környezetét és parkosítási munkákat végzett A templom története során állandóan napirenden volt az épület biztosítása, tűzvédelme, de a hívek féltése illetve a vizsgálatok és óvó intézkedések ellenére a Deszkatemplom 1997 december 3-ról 4-re virradó éjjel leégett. 1949-től a Deszkatemplom gyülekezetének megkezdődött az önálló élete is. Lelkészei, Szilágyi István, Benke György majd végül 1996-tól a mai napig Kádár Péter, nagy gondot fordítottak a mennyiségi növekedés mellett a minőségi, hitbeli növekedésre is. Hűséges pásztorként viselték gondját a gyülekezetnek, amely mára a jelentős miskolci református gyülekezetek közé nőtt. Tagjai, munkások és értelmiségiek, öregek és fiatalok hétről hétre megtöltik vasárnaponként a templom épületét, amely a 90-es évek második felére már kicsinek bizonyult, ezért gyakran volt szükség vasárnap délelőtt két istentisztelet tartására.