Fából és deszkából. A miskolci Deszkatemplom (Miskolc, 1999)

A Deszkatemplom története. Összegzés

1949 után a kialakuló szovjetmintájú rendszerben a reformátusság különböző túlélési stratégiákat dolgozott ki. Azt mondhatjuk, hogy még a legnehezebb időkben is aktív hitéletet élt a Deszkatemplom gyülekezete, részt vett a Tiszáninneni Egyházkerületet amúgy is alapvetően jellemző missziós mozgalomban. Ennek legjelentősebb képviselői a miskolci református egyház meghatározó személyiségei voltak, Enyedy Andor, Farkas István, Nagy József, Kóris Lajos, Szilágyi István és Benke György. A kötet jelen századot tárgyaló fejezete az „oral history" módszerét is felhasználva, személyes visszaemlékezések segítségével igyekszik feltárni az elmúlt 50 év történéseit. Könyvünkben helyet kapott egy, a templomot körülvevő temetőt bemutató tanulmány is, amely nemcsak a temetőről szól, de azokról a személyekről is, akik meghatározó szereplői voltak Miskolcnak és sírjaik itt találhatók, vagy tudjuk, hogy valamikor ide temetkeztek, noha mára síremlékük már nem látható. A temető, mint Miskolc újvárosának temetkezési helye egyidős a Nova Ci vitas kialakulásával, mára a város harmadik legnagyobb temetője, 1988-as adatok szerint 12 000 sírral. Sajnos a síremlékek is mulandóak, így viszonylag kevés a régi, 19. századból származó közöttük. A 20. század első harmadának emlékei a kelet-nyugat irányú út mentén állított kripták. Állapotuk jelenleg erősen leromlott, értékük viszont igen nagy, hiszen a város kiemelkedő egyéniségeinek, néhány történeti múltat idéző családnak, egyházi vezetőknek, püspököknek jelentenek végső nyughelyet. A tanulmány félszáz jelentős személyiség sírjának föltárására vállalkozott és bemutatja az itt nyugvók életét, Miskolc életében betöltött szerepüket is. Az 1997 decemberi tűzvész utáni széles körű összefogás jelentős eseményévé vált a város jelenkori történetének. Azt mutatja ugyanis a 20. század végének elszemélytelenedő világában, hogy egy közösség, egy város, egy nép képes táplálkozni a saját tradícióiból, képes közös erőfeszítéseket tenni az építés, tehát a jövő érdekében. A Deszkatemplom modernizálva és tűzvédelmi berendezésekkel ellátva alig másfél esztendő alatt épült újjá, megtartva a régi templom méreteit, formáját és legfőképp anyagát, a fát, a deszkát, amely egy olyan közösség létét bizonyítja, amelynek gyökere van, és a jövőjének is ez a gyökér, az elődök, az atyák hite a garanciája.