Fából és deszkából. A miskolci Deszkatemplom (Miskolc, 1999)

A Deszkatemplom története. Összegzés

rosi önállóság erősödését és a város polgári közösséggé szerveződését. A török háborúk ellenére is folyamatosan növekedő városnak olyan lelkészei voltak, mint a költő-humanista Miskolczi Csulyak István vagy a kiváló puritán pedagógus, Tolnai Dali János. A török kiűzésével párhuzamosan megerősödő Habsburg hatás a katolicizmus újbóli megjelenését eredményezte a 18. századtól kezdve. A reformátusság létszáma azonban ennek ellenére növekedett, ezért volt szükség új istentiszteleti helyek kialakítására. Ebből a célból már a 17. században felépült az úgynevezett külső temetőben egy épület, amelyben elsősorban a temetések alkalmával prédikáltak. A középkorban ugyanis a mai templom környéke, bár a mezőváros részét képezte, de annak lakott területén kívülre esett. A 15. század elején a város két részre szakadt. A mai Deszkatemplom és temető az újvároshoz esett közel. A terület neve, a Tetemvár az itt található temetőre utal, amelynek első említése 300 éves, ugyanis a Deszkatemplom melletti mai temető először a 17. század végén bukkant fel az írott forrásokban. Miskolc ősi temetője az Avashegyen a Szent István plébániatemplom majd református templom körül volt és van ma is. A második temetőt egy nagy pestisjárvány után a város Diósgyőr felőli végén létesítették a 17. század közepén. A Deszkatemplom körüli temetőt Miskolc harmadik temetőjeként nevezte meg a Városkönyv 1697-ben, amikor az itt álló istentiszteleti helyet is megemlítette. Annak ellenére, hogy ekkor már folytak itt szertartások, a református egyháztanács határozata értelmében a város második református templomát mégis a város központjához közelebb építették fel 1786 és 1808 között. A 18. századsorán megerősödött rekatolizációs törekvések ellenére Miskolc református lakossága folyamatosan fejlődött, iskolája ekkorra a nagyhírű sárospataki református kollégium mellett a vidék legjobb tanintézetévé vált. Diákjai a presbitérium támogatásával, ösztöndíjával Európa egyetemein tanultak, később hazatérve pedig elősegítették a város modernizálódását. A 18. század legtehetségesebb és a városért egyik legtöbbet tevő mecénása a református egyház főgondnoka, Négyesi Szepessy István volt. Miskolc egyre növekvő jelentőségét mutatja, hogy az 1735-ben megalakult, legfiatalabb református egyházkerület, a Tiszáninneni központjává vált, az egyházkerület püspökei pedig egyre gyakrabban választattak a miskolci lelkészek közül. Elmondhatjuk, hogy a 19. századra Észak-Kelet-Magyarország református s ága számára Sáros-