Fából és deszkából. A miskolci Deszkatemplom (Miskolc, 1999)

A miskolci reformátusság a XVI-XVIII. században (Balogh Judit)

lásváltás, többnyire az egész közösség protestánssá lesz. így az egész közösséget tekintik ekklézsiának, gyülekezetnek, ezért az egyház feletti gondnoki teendők is - csakúgy, mint a város egészének az irányítása - a városi tanács kezébe kerül. Ilyen módon jön létre Miskolcon is az úgynevezett konzisztoriális rendszer, amelynek értelmében egészen 1735-ig nem létezik önálló, a városi tanácstól független presbitérium. Ebben a helyzetben azonban még mindig fönnállhatna a „kettős irányítás" lehetősége: azaz, hogy a lelkész ugyanolyan hatalommal rendelkezne, mint a bíró, legalábbis vallási vagy az egyházat érintő kérdésekben. Ennek azonban ellene mond éppen a reformációnak valamennyi tétele. A reformáció ugyanis az, amely alapelve, az „egyetemes papságról" vallott tézis értelmében deszakralizálja a pap hivatását. Ezt volt hivatott hangsúlyozni az akkoriban szigorúan polgárinak számító ruházat. Ugyanez jelenik meg a templomok esetében: a templom nem szent hely többé, nem az Istennel való találkozás egyedüli színtere. Sokkal inkább az ekklézsia „összegyülekezési helye", a közösségé, amelynek tagjai egymással és „lelki tanítójukkal" együtt imádkozni és Istent dicsérni gyűlik itt össze. Ezt hangsúlyozza a templom egyszerűsége, az alig megjelenő díszítések. A középpontban immár nem a pap által képviselt, Istentől eredően szilárd és tévedhetetlen egyház áll, hanem a Biblia, Isten igéje, amit a tanult prédikátor tolmácsol a híveknek. Sajnos, nem maradt nyoma annak, hogy ez a bizonyára nem kis változás hogyan zajlott le Miskolcon az 1560-as években. Nyilván nem hirtelen és átmenet nélkül történt - de hogy mégis gyorsan ment végbe, arra abból következtethetünk, hogy már az első protestáns prédikátor, Hevessy Mihály is a szigorúbb kálvini eszmék elkötelezett híve. A városban nagyon erős és jól kiépült a magisztrátus, s megfelelő önállósággal és tekintéllyel irányítja a várost. Ez tűnik ki a város jegyzőkönyvében fennmaradt adatokból, amelyek a prédikátor legnagyobb „fegyveréről", a papszékéről, az ekklézsia megkövetésének intézményéről tudósítanak..

93

. Ezt a funkciót sokkal inkább a magisztrátus, mint az egyház gyakorolta, ami teljesen érthető is, hiszen a lelkész mögött nem áll semmiféle intézményi támogatás vagy védelem. Ezt a bizonyos értelemben vett kiszolgáltatottságot érzi a később esperesként püspöki hatalomra szert tevő és Zemplénben jelentős hatalommal bíró Miskolczi Csulyak István, amikor megindokolja Miskolcról való távozását: B-A-Z. m. Lt. 1501/a I. köt. 22. 58.89, 122, stb. p.