Fából és deszkából. A miskolci Deszkatemplom (Miskolc, 1999)
A miskolci reformátusság a XVI-XVIII. században (Balogh Judit)
„ [1615-ben] advent első vasárnapján, amikor hajnalban prédikációmon elmélkedtem, még hajnali szürkületben az egri törökök váratlanul ellenségesen ránk törtek, a városiaknak minden lovát, meg az enyémet is, elhurcolták, s nekem nagy ijedtséget okoztak. Néhány közülük ugyanis, amikor egyedül voltam, házamra tört, megvertek, sőt meg is öltek volna, ha sajtot és szappant adva le nem csendesítem a dühös kutyákat. Mivel sem a városiak, sem a zsellérek, akiket bírtam, nem jöttek segítségemre, nyomban eltökéltem, hogy ezután szűkebb hazámban fogok lakni. Három nap elmúltával a magamhoz kéretett bírót meg néhány polgárt gondosan figyelmeztettem, hogy sürgősen gondoskodjanak utódomról, hogy a gyülekezet kárt ne lásson, ha én máshová utazom. " 94 Nem értelmezhetők másképpen a fent leírtak, mint a lelkész sértődésének, akiről nem gondoskodott kellő mértékben a város. Nem az anyagiak miatt költözik el tehát, hanem amiatt, hogy nem elég súlyos a személyisége, nem ő a legfontosabb figurája a közösségnek, Miskolcon tehát magisztrátus és lelkész, vagy magisztrátus és egyház viszonyában vitathatatlanul a magisztrátus az első, mint fenntartó. A XVII. század végére két párhuzamos folyamat zajlik Miskolcon: ez a jelenség azonban - úgy látszik - általános a korszak mezővárosaiban. Egyfelől kialakul egy új gyakorlat, a városnak és a magisztrátusnak, mint konzisztóriumnak az új egyházzal való intézményes kapcsolata, másfelől - és erről a későbbiekben még lesz szó - az egyház, a papság igyekszik kialakítani saját érdekvédelmi szervezetét, kiépíteni az intézményes egyházat, hogy ne legyen teljes mértékben kiszolgáltatva a patrónusoknak. A század folyamán egyre szaporodó intézkedések azt sejtetik, hogy a tanács mind jobban fenntartójává válik a miskolci egyháznak, intézkedik mindennemű ügyeiben. Az ekklézsiamegkövetések iratai is azt mutatják, hogy elsősorban a városi tanács dönt egyháza pereiben, noha természetesen egyre gyakrabban vannak jelen a tárgyalásoknál a lelkészek, esetenként nemcsak a miskolci, hanem a diósgyőri prédikátor is. Azzal azonban, hogy a város magisztrátusa egyre nagyobb befolyásra tesz szert az egyházban, mintegy szekularizálja is azt. A XVII. század második felében mind gyakoribbak az arról való híradások, hogy a város bíráját a templomban választják meg. A templom funkciójának átalakulását mutatja az a - szintén az ugyanebből az időszakból ismert - jelenség, amely szerint a városi taIclézi Gyulai Éva: im. 66. p.