Fából és deszkából. A miskolci Deszkatemplom (Miskolc, 1999)
A miskolci reformátusság a XVI-XVIII. században (Balogh Judit)
dig megőrzi kollégiuma révén a tudományosság, az oktatás terén betöltött vezető szerepét. * * * A város vezetésének és az újjáalakult egyháznak a kapcsolata az 141 l-ben megszerzett kegyúri jogból eredeztethető. 91 Az éppen e jog gyakorlása révén meghívott első protestáns prédikátorral együtt érkezik a városba a reformáció, tehát éppen a város magisztrátusának a döntése alapján történik meg a vallásváltás. Balassa Zsigmondné Fánchy Borbála halála után olyan zálogbirtokosok kerülnek Diósgyőrbe, akik nem ellenzik a protestantizmust, hanem éppen ellenkezőleg, esetenként inkább támogatják azt. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy nem egy erős földesúri befolyásról van szó, hiszen sem tiltó, sem pedig támogató intézkedések nyomai nem maradtak fenn. Ellentétben más mezővárosokkal, ahol alapítványok tétetnek az iskola vagy az egyház javára, Miskolcon néhány nem túl jelentős kivételt leszámítva az egyház és az iskola fenntartójává maga a közösség válik, amelynek látható képviselője a városi tanács. Széttörik a korábbi katolikus hierarchia, maga az intézményrendszer is, hiszen a kálvini irányú reformációnak egyik fő tétele éppen az, hogy az egyház alapegysége a független helyi gyülekezet, amit a lelkész és a világiak választott testülete, a presbitérium kormányoz, és gondoskodik annak fenntartásáról. A magyar református egyházban azonban nem alakulnak presbitériumok. Ennek indokaként számos válasz született, melyek közül a miskolci viszonyokat megvizsgálva számunkra legmeggyőzőbb az a részben Zoványi Jenő, részben Benda Kálmán 92 által adott - válasz, hogy a reformáció képviselőinek a mozgalom indulásakor eszük ágában sem volt egyházszakadásban gondolkodni: sőt, éppen ellenkezőleg, magukat tekintették az evangéliumi hagyomány következetes folytatóinak, a valódi ortodoxoknak. Sőt, az elkerülhetetlen szakadás után is azt képzelték, hogy a kereszténység folytatója nem a „pápista eretnekség", hanem a protestantizmus. A kontinuitást mutatja az is, hogy az egyre nagyobb önállóság és döntési jog megszerzésére törekvő város gyakorolhassa is a kegyúri, patrónusi jogait, egy intézményes egyház beleszólása nélkül. Mivel pedig az esetek döntő többségében a kegyúri - földesúri vagy testületi - döntés alapján megy végbe a val91 Erről lásd I. köt. 92 Benda im. 301. p.
