Fából és deszkából. A miskolci Deszkatemplom (Miskolc, 1999)

Miskolc kiemelkedő egyéniségei és emlékük a Deszka-temetőben (Dobrossy István)

színesítette az egykori történéseket, amelyek között valódi és vélt dolgok egyaránt előfordulnak. Bató István - a peres iratok, s más dokumentumok tükrében - gabonakereskedő volt. Tetemvári és Piac utcai (Fő utca) házai egyben raktárként is funkcionáltak. Rimaszombati, kassai, egri kereskedők leveleiket így címezték neki. Később haszonbérbe vett földeket, kereskedéseket, majd csődeljárásokon ingó és ingatlan vagyonokhoz jut, végül telekspekuláció és bankügyletek következtek. Mint tehetős vagyonú lakos a városi képviselő testületbe, s az egyházi tanácsba is bekerült. Számos adományt, alapítványt tett, de elvárásait mindig keményen megfogalmazta. 1873-ban egy levelében írja, hogy „a kistemető és a Deszkatemplom gondozásán kívül többé semmiszerü adományt nem teszek." A Bató család síremléke A Piskóty család síremléke Bató István és felesége több végrendeletet is alkotott, az utolsót, az érvényeset 1880-ban fogalmazták, majd 1882-ben még záradékkal is ellátták. Ez az, amit halála (1890. április 6.) és felesége halála (1900. január 19.) után az egyház beteljesít. A végrendeletnek egy külön pontja foglalkozott a Deszkatemplommal is. A 11. pont fogalmazása szerint: „...Rendeljük, hogy ezen deszka-templom tartassák fenn a legjobb karban időről időre mindaddig, míg Miskolcz városában helvét hitvallású protestáns egyházi tagok és egyház leendenek. Ennek, úgy a körülötte lévő egész temetőnek s árkának tisztán és jókarban tartásának, a temetőnek fákkal körülkerítésének, és a nevezett templomnak