Fából és deszkából. A miskolci Deszkatemplom (Miskolc, 1999)

Miskolc kiemelkedő egyéniségei és emlékük a Deszka-temetőben (Dobrossy István)

színesítette az egykori történéseket, amelyek között valódi és vélt dol­gok egyaránt előfordulnak. Bató István - a peres iratok, s más dokumentumok tükrében - ga­bonakereskedő volt. Tetemvári és Piac utcai (Fő utca) házai egyben raktárként is funkcionáltak. Rimaszombati, kassai, egri kereskedők le­veleiket így címezték neki. Később haszonbérbe vett földeket, keres­kedéseket, majd csődeljárásokon ingó és ingatlan vagyonokhoz jut, végül telekspekuláció és bankügyletek következtek. Mint tehetős va­gyonú lakos a városi képviselő testületbe, s az egyházi tanácsba is be­került. Számos adományt, alapítványt tett, de elvárásait mindig kemé­nyen megfogalmazta. 1873-ban egy levelében írja, hogy „a kistemető és a Deszkatemplom gondozásán kívül többé semmiszerü adományt nem teszek." A Bató család síremléke A Piskóty család síremléke Bató István és felesége több végrendeletet is alkotott, az utolsót, az érvényeset 1880-ban fogalmazták, majd 1882-ben még záradékkal is ellátták. Ez az, amit halála (1890. április 6.) és felesége halála (1900. január 19.) után az egyház beteljesít. A végrendeletnek egy külön pontja foglalkozott a Deszkatemplommal is. A 11. pont fogalmazása szerint: „...Rendeljük, hogy ezen deszka-templom tartassák fenn a leg­jobb karban időről időre mindaddig, míg Miskolcz városában helvét hitvallású protestáns egyházi tagok és egyház leendenek. Ennek, úgy a körülötte lévő egész temetőnek s árkának tisztán és jókarban tartásá­nak, a temetőnek fákkal körülkerítésének, és a nevezett templomnak

Next

/
Thumbnails
Contents