Fából és deszkából. A miskolci Deszkatemplom (Miskolc, 1999)

Miskolc kiemelkedő egyéniségei és emlékük a Deszka-temetőben (Dobrossy István)

A várostörténet feljegyezte, hogy 1894-ben az akkor még ősi, mai múzeum épületben működő iskola segítése, s egy új iskola felépítésé­nek támogatása érdekében díszes küldöttség kereste fel a közoktatási minisztert, Eötvös Lórándot. A küldöttség Kun Bertalan püspökből, Bizony Ákos iskolakormányzóból, Mikuleczky István főgondnokból, s Kovács Gábor igazgatóból állt. Mikuleczky fő oszlopa, s ügyésze volt az 1871-ben alapított Iparos Önsegélyző Filléregyletnek, amely 1876-ban „Miskolczi Takarék­egylet-re változtatta nevét (Széchenyi u. 61). Odaadó híve volt a füg­getlenségi és 48-as pártnak. így amikor a párt „Szabadság" néven el­indította lapját 1892-ben, Bársony János, Bizony Ákos és más kiemel­kedő személyiségek mellett őt is ott találjuk a „kezdő" szerkesztő bi­zottságban. A választásokon gyakorta szerepelt elnöki megbízatással, így 1896-ban is, amely arról vált nevezetessé, hogy Szemere Bertalan fia, a szabadelvű pártot képviselő Szemere Attila „legyőzte" a függet­lenségi és 48-as eszmék tudós képviselőjét, Herman Ottót. Mikuleczky nevét úgy is őrzi a várostörténet, mint az egyleti mun­ka, a zenei élet iránt elkötelezett polgárét. 1882-től a Miskolczi Dalár­egylet elnökévé is megválasztották. Az itt végzett munkájáért emlék­éremmel tüntették ki. 1905 decemberében, amikor meghalt, özvegye és öt gyermeke állta körül ravatalát. A Hunyadi u. 4. szám alatti lakásáról négylovas gyász­kocsi szállította a koszorúkkal elborított koporsót. A város, a megye, az egyházak és az intézmények vezetői nagy számban vettek részt a szertartáson és kísérték utolsó útjára a főgondnokot. Mikuleczky Ist­ván fiának leszármazottai jelenleg Zürichben élnek ápolva a családi hagyományokat, emlékeket, s a miskolci sírboltot is. 15 DR. GRÓF HALLER JÓZSEF (Erdély (?), 1876. - Miskolc, 1935.), főgondnok Miskolc és Alsózsolca lakosait megrázta, amikor 1935 októberében meghalt Haller Józsefné, majd két nappal utána férje is. A korábbi új­ságok napokon keresztül írtak életükről, halálukról. Temetésük azért (is) vonzott óriási tömegeket, mert közismert és tisztelt főúri család volt, ahol a feleség a jótékonykodás mellett, az „örökös jogú főrend" Mikuleczky István meghalt. Miskolczi Napló, 1905. december 21., Mikuleczky Ist­ván temetése. Miskolczi Napló, 1905. december 22., Szendrei 1886-1911. IV. köt. 352, 440, 790., V. köt. 259, 413, 414, 417. pp.

Next

/
Thumbnails
Contents