Fából és deszkából. A miskolci Deszkatemplom (Miskolc, 1999)

A tetemvári deszkatemplomok (Olajos Csaba)

tartóoszlopok kicserélését elvégezték, amit a templom belső falán elhelyezett tábla is igazolt: „UJITT. SZÜLÉI BATÓ ESZTER EMLÉKERE 1874." Bató István a helyreállításon túl végrendeletében intézkedett a Deszkatemplom fennmaradásáról, fenntartásáról is. Feltételként szabta meg, hogy míg reformátusok élnek a városban, addig csak fából és deszkából épült templom állhat ezen a helyen: „...az úgynevezett deszkatemplomra az a mellett levő temető helyiségre, az árkai tisztántartására, az árkok megújítására, a temető körül fásítása és rendezése céljaira, valamint fentebb megnevezett szüléink és néhai Bató Mária és Katalin rokonaink külön sírjaiknak minden tavasszal felhantoltatására, téli zölddel vagy lóherével behintésére, illetve beültetésére 300 azaz háromszáz osztrák értékű forint. A hagyatéki épületek rendben tartása, javítása s tűzkár elleni biztosítására szintén évenkint 500 azaz ötszáz osztrák értékű forint leszen kiadandó." Az 1920-as évekre a templom újra életveszélyes állapotba került „amelyből 213 éves kora dacára is csak a földön fekvő talapzat korhadozik. Ellenben a Bató uram által csináltatott zsindelyezés teljesen, az oldaldeszkák nagy része szintén közel áll az elenyészéshez."

11 A miskolci református egyháztanács 1929. február. 25-i ülésén felvett jegyzőkönyv szerint az elnök jelentette, hogy egy beadványt kapott számos aláírással, melyben az aláírók a Deszkatemplom bezárását kérik különböző okok miatt. Csorba György presbiter kérte ennek a hosszas megfontolást igénylő tárgynak a következő ülésre való kitűzését. Az egyháztanács a kérelem tárgyalását a legközelebb tartandó presbiteri ülésre halasztotta, amelyet 1929. március 25-én tartottak meg. Az ülés jegyzőkönyve szerint Farkas István elnök jelentette, hogy a Deszkatemplom bezárásának ügyében érkezett kérvény tárgyalását az ülés tárgysorozatába felvette. Hosszabb megbeszélések és tanácskozások után a lelkészi kar egyöntetű meglátása szerint az látszott helyesnek, hogy a templomot nagy ünnepekben továbbra is igénybe vegyék. Hosszas vita után az egyháztanács kimondta, hogy a karácsonyi ünnepeken csak kivételes kedvező időben, míg húsvét és pünkösdi ünnepeken rendesen tartsanak a Deszkatemplomban istentiszteletek, de úrvacsora nélkül mivel a templom ravatalozó helyéül is szolgált. A jegyzőkönyvekből csak sejteni lehet, hogy a templom ügye a döntéssel nem oldódott meg. A lakosságot foglalkoztatta a téma, amit egy korabeli újságcikk bizonyít: „Le kell bontani a tűzveszélyes Desz11 Marjalaki Kiss, REÉ. 1937. XXVII. évf. május 15.