Fából és deszkából. A miskolci Deszkatemplom (Miskolc, 1999)

A miskolci reformátusság a XVI-XVIII. században (Balogh Judit)

bevett vallás" lesz a kálvini református protestáns irány. A nem létező prebitérium gondoskodó, szervező, fenntartó feladatait a városi magisztrátus látja el, a Magyarországon más mezővárosokban is előforduló konzisztoriális rendszerben.

11 A város tehát a középkorból örökölt kegyúri jogait gyakorolja, amikor mintegy „munkáltatójává" válik a mindenkori protestáns lelkészeknek, akik közül a XVI-XVIII. században a legtöbben hosszabb időt töltenek Miskolcon. A XVIII. században Csáji Márton több mint negyven esztendőn át látja el aaz első prédikátor feladatait, úgy, hogy előtte második prédikátorként és rektorként is itt tevékenykedik.

12 A város és lelkésze viszonyáról sok adatot őrző városi jegyzőkönyv

13 nemigen említ a magisztrátus és a lelkész között nézeteltérést vagy elégedetlenséget. Az első lelkészek legtöbbje ugyanis müveit, nagy tudású prédikátor volt. Emlékezetes kivétel ez alól Bereti Mátyás lelkipásztor esete, akit Rimaszombati Mihály első prédikátor halála után választottak másodprédikátorságról első lelkésszé. Érthetetlen a város döntése, talán automatizmusnak tartották a rangemelkedést, ugyanis a megválasztással egy időben figyelmeztették, hogy tanulja meg az úri imádságot, a miatyánkot, és ne botránkoztassa meg a gyülekezetet. Nem tudjuk, hogy mindez Bereti észbeli képességeire vagy szórakozott, esetleg nemtörődöm voltára utalt, tény viszont, hogy egy esztendő múltával már Tarcali Sámuel csati prédikátor váltja fel ebben a tisztségben. Néhányszor előfordul, hogy az ellátás, a fizetség kérdésében vannak nézetkülönbségek a lelkész és munkaadója között, mint például 1715-ben. Ekkor a városi tanács Rimaszombati Mihály megmarasztását tulajdonképpen ahhoz a feltételhez kötötte, hogy "a mint ezelőtt praktizáltatott, tehát őkegyelme az scholamesternek vagy asztalt tartson, vagy penig ezen tartásért kívántató pénzt az mesternek exsolválja őkegyelme". Olyan esetekről is tudunk, amikor a prédikátor fordul panasszal a magisztrátus felé. Az 1612-től 1616-ig itt lelkész Miskolczi Csulyak István naplójából értesülünk arról, hogy Miskolcról való eljövetelének az oka az volt, hogy nem elégedett meg azzal, ahogyan a város a lelkészéről gondosko11 Erről Benda Kálmán: A mezővárosi önkormányzat és az egyházak a XVI-XVIII. században. In: Falvak, mezővárosok az Alföldön-Acta Musei de János Arany nominati Nagykőrös 4. köt. 1986, 301-306. p. 12 A Miskolczi Ev. Ref. Egyház Jegyzőkönyve. A Miskolc-avasi egyházközség levéltára, jelzet nélkül. 13 Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltár, Miskolc város levéltára: Miskolc város tanácsának iratai, Tanácsi jegyzőkönyvek. A továbbiakban: B.-A.-Z. m. Lt. 1501/ a.