Fából és deszkából. A miskolci Deszkatemplom (Miskolc, 1999)

A miskolci reformátusság a XX. században (Fazekas Csaba)

után lehetett istentiszteletet tartani, az avasiban azonban egy hatalmas belövés miatt nem. A Palóczy utcai gyülekezeti teremnek és az iskolának csak a bútorai semmisültek meg, de nem belövés, hanem az orosz katonák lefoglalása következtében. A Deszkatemplom sérülései - a presbitérium jelentése szerint - „kisebb méretűek" voltak, későbbi lelkipásztori tájékoztatás szerint az oldalfalát érte egy nem túl nagy, de évekig kijavítatlan találat. 6

) Ennél is fontosabb volt, hogy a miskolci lelkipásztorok a helyükön maradtak a legnehezebb időszakban is, 1944. november 12. és december 31. között 86 istentiszteletet, 250 áhítatot, 18 úrvacsoraosztást, számos egyéb szolgálatot végeztek a pincékben, óvóhelyeken is.

6/ II. 1945-1998 1945-ben, a XX. században már második ízben kellett egy sok szenvedést hozó háború után a miskolci református egyháznak a megújulás útját keresnie, és úgy tűnik, a kihívásokra ugyanazt a választ fogalmazták meg: az arctalan tömegegyház helyett a missziós lélekkel áthatott, aktív evangéliumi élet felé fordulás programját. Enyedy Andor mellett a háború utolsó és a béke első éveiben nőtt fel egy olyan új, részben fiatal, tanult, külföldön is megfordult lelkészekből (Kóris Lajos, Szilágyi István, Nagy József, Tussay János, Csorba Zoltán stb.) álló generáció, mely évtizedekig, különösen a Rákosi-rendszer idején és a Kádár-rendszer első éveiben meghatározója lesz az egyház arculatának. 1945-ben felértékelődött a lelkész-elnök, Nagy József szerepe, aki szenvedélyes hangvételű beszédeiben, igehirdetéseiben igyekezett ráirányítani a figyelmet a névleges egyháztagságban rejlő veszélyekre. Nagy József is már korán felismerte a megváltozott társadalmi-politikai rendszert: „A gyökeréig megváltozott világ elsöpri azt a keresztyén közösségi életet, amelyben csak a lelkipásztoroktól s néhány buzgó tagtól kívánják meg, hogy érettük és helyettük is éljen keresztyén életet." Ekkori beszédeiből kitűnik, hogy a hamisnak bizonyult, az államra, politikai ideológiákra stb. támaszkodó magatartás helyett egyetlen dologtól remélte a megújulást: a fokozott keresztyén hitélettől. Nem kívánta a vezetőkről sem elterelni a fiPr.jkv. (A) 1945. április 21.; B.-A.-Z. m. Lt. XXI. 503/a. 23901/1945. sz. (mutatókönyvi bejegyzés); Szilágyi István: A Miskolc-Tetemvári egyházközség történetének rövid foglalata. (1956. április 30.) — SRKLt. R.D. IV. 6/2. Továbbiakban: Szilágyi (1956). Pr.jkv. (A) 1945. április 21.; Református Egyházi Értesítő, é.n. [1945.] 2-3. p.