Fából és deszkából. A miskolci Deszkatemplom (Miskolc, 1999)

A miskolci reformátusság a XX. században (Fazekas Csaba)

gyeimet: „Készületlenségünknek, a lelki fegyverzet hiányának, a presbiterségben csak a tisztség hangsúlyozásának, s az abból eredő szolgálat elhallgatásának igen nagy kárát vallottuk a múltban. Tudjuk-e, merjük-e vállalni ezekért a felelősséget?" Beszédeit áthatotta a józan helyzetértékelés követelménye: „Élni kívánunk, mint magyarok és mint református keresztyének, s az élet nem tür megállást. [...] A rohanó események egyre erőteljesebben igazolják azt a régen hangoztatott állítást, hogy a keresztyén egyházaktól az állam meg fogja vonni támogatását. Amennyire nyugtalanítónak látszik ez a bekövetkezhetőség első pillantásra, annyira örvendetes lesz a keresztyén egyház igazi küldetésének, szolgálatának kifejlődése szempontjából. Az átállás akkor lenne nagyon nyugtalanító, ha teljes készületlenséggel érne bennünket." Ebből következőleg fejleszteni kell az iskolákat, növelni az adakozási készséget stb.

68 Enyedy Andort lekötötték a püspöki feladatai, de igyekezett figyelemmel kísérni a miskolci egyházközség életét. 1945 novemberében lehetővé tette Nagy János tanárnak, hogy igét hirdessen a Kossuth utcai templomban. Ez a lelkipásztor feladata lenne, ugyanakkor az egyetemes papság elve alapján világi személy igehirdetésére is lehetőség nyílt, sőt Enyedy úgy vélte: ha valaki az orosz hadifogságban olyan hatékonyan prédikált a társainak, mint Nagy János, akkor itt is alkalmas rá. De ő megtette azt is, hogy az istentiszteleten beült az utolsó padba, figyelmesen végighallgatta a segédlelkész igehirdetését, s a végén ő ment oda hozzá először megköszönni a tanítást.

69 1945 április-májusában több fontos döntést hoztak az egyház vezetői, melyek közül most csak az egyházrészi beosztás módosítását emeljük ki. A korábbi három átszervezésével négy egyházrészt hoztak létre: Központi, Avasi, Felső- és Alsóvárosi, utóbbiba tartozott a martintelepi egyházközség, önállóságának fenntartásával. A három lelkipásztor egy hónap három hétvégéjén saját templomában szolgált, a negyediken cseréltek.

70 Megpróbálták talpra állítani egyesületeiket (a Pr.jkv. (A) 1945. március, (bekötött levél) A háború eseményeit és következményeit egyházmegyei szinten hasonlóan értékelte Román Ernő esperes is. SRKLt. R.D. IV. 5/4. (1943-44.) Pr.jkv. (A) 1945. november 11. Illetve: Karasszon Dezső közlése, továbbiakban: Karasszon (1998); Enyedy egyéniségére ld. még: Kóris Lajos: Életút és munkásság. In: Enyedy emlékkönyv. Dr. enyedi Enyedy Andor püspök és a Tiszáninneni Református Egyházkerület elmúlt évtizedeinek emlékezete. Sárospatak, 1992. (továbbiakban: Enyedy emlékkönyv, 1992.) 29-38. p. (továbbiakban: Kóris, 1992.) 37. p. Pr.jkv. (A) 1945. április 21.; Református Egyházi Értesítő, é.n. [1945.] 4-6. p.