Emlékkönyv dr. Deák Gábor 80. születésnapjára (Miskolc, 1999)

VÁLOGATÁS DEÁK GÁBOR MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYAIBÓL, MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI, TUDOMÁNYOS ELŐADÁSAIBÓL

Farkassányihoz írt leveléből kitűnik: „Vaskézzel kell kormányozni! Fáj az ember lelke bele, de Isten a bizonysága, elvész a haza a kímélet mellett!" Mint egykori megyei tisztviselő, jól ismerte a megyét, a közigazgatási embereket, így ki tudta választani, melyik posztra kit tegyen. A hozzá benyújtott felterjesztésekre gyakran írt intézkedő sorokat. E sorok között szerepel ilyen is: „...a hazát meg kell menteni, és az, aki ebben késedelmes és hanyag, magát a legkeményebb szigornak fogja kitenni". Még a halálbüntetést is kilátásba helyezte. Mindeme intézkedések azonban nem bizonyultak elégségesnek. A Kassa viszszafoglalásáért indított támadás december 28-án kudarcba fulladt. Mészáros lemondott a fővezérségről, s azután Szemerének Klapkával, Dembinszkyvel és Görgeyvel kellett együttműködnie. Ebben az együttműködésben a hadseregellátás tekintetében mindvégig épített a megye kipróbált élelmezési kormánybiztosára, Farkassányi Sámuelre. Feladatának tekintette a megyét és az országrészt megvédeni az ellenségtől, mert mint mondotta, innen (ti. Miskolcról) a honvédség élelmezése jobban biztosítható, mint akár Tokaj-Rakamaz, akár a Tiszántúl vidékéről. Hogy hivatalának és kötelességének megfeleljen, a megyei közigazgatásban rendet csinált. Azokat a fő- és kisebb tisztviselőket, akik szerinte nem voltak megfelelő támaszai ebben, eltávolította. így Semsey abaúji főispánt, Kazinczy András zempléni alispánt, Lehóczky László főjegyzőt és Kele alispánt. Minthogy Farkassányi is éppúgy erélyességéről volt ismert, mint Szemere, leveleiből, intézkedéseiből neki is sokszor a sürgetés, türelmetlenség látszik. Ilyen volt Szemere is. Azt írta 1849. január 12-én Farkassányinak: „Honvédeink száma nagy, a fegyvereseké kevés, megyei hajdúknál nevezetes számú szuronyos puska hever, melyet vadászpuskával, illetve lándzsával célszerű kipótolni!" De része volt a hadsereg és honvédelem egész szervezetének kiépítésében is. Amikor Farkassányi kórházat állított fel, vele beszélte meg, amikor ruhára volt szükség, ő adta az intézkedést, összeíratta a Ruhabizottmány készletét, Pestről sürgetően kért ruhát a honvédeknek. Az új fővezér (Klapka) mellé sürgősen odarendelte az élelmezési kormánybiztost, hogy idejében minden a helyén legyen. Sőt nemegyszer figyelmezteti az élelmezési kormánybiztost a napi teendőkre, mint 1849. január 27-én is tette így: „Figyelmeztetem Önt a következőkre: 1. A holnapi elrendezés, elhelyezés iránt értekezzék a fővezérrel, Két lehetőség van. Ez mindenesetre az első. 2. A kiállítás iránt ma történik intézkedés, Széli kapitánynyal együtt dolgozzék. Ön beszerzi, ő szétosztja, szétküldi. - Nehéz a vétel. Kora intézkedés kell! 3- Minden dandár mellé adassék biztos... Vállalkozók, beszerzők, szállítók, elvitetők kellenek! Fa, bor, szalma itt már nehezen kapható. Készletek kerestessenek! Fia van, sürgős a beszállítás!..." stb. Szigorú volt a beosztott tisztviselőkkel szemben is. A kassai csatavesztés után utasította a főszolgabírákat, szolgabírákat, hogy azonnal foglalják el helyüket és dolgozzanak a szabadságharc élelmezési, katonai ügyeiért. A katonaságot nem hibáztatta.