Emlékkönyv dr. Deák Gábor 80. születésnapjára (Miskolc, 1999)

VÁLOGATÁS DEÁK GÁBOR MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYAIBÓL, MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI, TUDOMÁNYOS ELŐADÁSAIBÓL

Szemere Bertalan mint teljhatalmú kormánybiztos A Lévay József Közművelődési Baráti Körben elhangzott előadás Lévay József 1871-ben, Szemere Bertalan miskolci temetésekor sok szép gondo­lata között ezeket mondta: „A halottak nem lesznek boldogabbak a tömjén által, mit sírjukon erényeiknek gyújtunk: mi leszünk szegényebbek lélekben és értékben, ha tő­lük a méltó elismerést megtagadjuk...". Amikor most egy időszakot ki akarunk ragad­ni Szemere életpályájából - amely nagyobbára Miskolchoz köti -, hogy bemutassuk őt mint teljhatalmú kormánybiztost, ezek a szavak adják szánkba mondanivalóink vezér­fonalát. Tudjuk, hogy az 1848/49-es szabadságharc után sok visszaemlékezés látott napvilágot az emigrációban is, itthon is. Ezekben a sok tárgyi adat mellett sok szemé­lyi egyoldalúság is van. Az egykor bajtársak hol igazolják, hol megcáfolják egymást, sokszor okolják egymást, szemrehányást tesznek egymásnak az elveszett ügyért. A kor­társak, ismerősök mind más-más jellemvonását emelték ki egyéniségeiknek. így Szemere Bertalannak is. Horváth Boldizsár, a politikus és jogtudós, 1848-ban képvise­lő, Szemere pályatársa, 1867-ben igazságügyminiszter például azt mondta róla: „O egyik legkiválóbb alakja marad történelmünknek, gyarlóságai eltörpülnek tehetségé­nek, eszméinek, lángoló hazaszeretetének, aszkétai jellemének nagysága mellett..." Csengery Antal, a szintén kortárs úgy nyilatkozott, hogy: „Szemere nem az, akinek szü­letett, kedélye hajlott a szentimentálizmusra, és mint író, mégis tárgyilagos". Eleven, tü­zes, szenvedélyes, félénk hajlamokkal, erkölcsi úton képezte jellemét nyugodttá, hi­deggé, bátorrá és önmagán uralkodóvá. Ezért hasonlít a tűzokádó hegyhez, melynek felületén dús tenyészet van, bensejében tűz forr... Mindig azon kört akarta betölteni, amelyet elfoglalt. Mikor tanuló, jegyző, főszolgabíró, alispán, miniszter volt, csak egé­szen az vala. A teljesség jellemzi őt feltűnőleg. Mások szerint (Riegler Imre) „...akik kö­zelről ismerték, kora ifjúságától hivatástudat élt benne, ennek fő jellemzője a nemzeti vonás, a nép érdekei. Ő volt az első politikus, aki a szociális eszméket nemcsak elvi tekintetben hangsúlyozta, hanem meg is valósította... Megyéjében rendet teremtett, a gondjaira bízott népnek életlehetőséget biztosított... minden munkáját mélyreható ta­nulmány előzte meg, amihez hozzáfogott, be is fejezte, puritán volt, elveiben tiszta és azokhoz következetes. A maga személyét mindig alárendelte az eszmének..." Tarnay Gyula, a megye későbbi alispánja pedig úgy jellemezte: „Borsod megye tanúja volt az ő gátat nem ismerő, lángoló kormánybiztosi működésének". Voltak természetesen más vélemények is róla. Pulszky Ferenc szerint: Szemere Bertalan „körmönfont doktriner felfogása s elzárkózott magaviselete elidegenítette tőle követtársait. Elismert tehetségei, néha kacérkodva nyilvánított szabadelvűsége mellett sem tudott népszerűségre ver­gődni. Tisztelték általánosan, de nem ragaszkodtak hozzá. Bizalommal sehol sem ta­lálkozott, sokaknál azért sem, mert okos ember hírében állott, az pedig nálunk mindig veszedelmes hír" ... „egy kissé több költői adomány, több hajlékonyság és több nyílt-

Next

/
Thumbnails
Contents