Emlékkönyv dr. Deák Gábor 80. születésnapjára (Miskolc, 1999)
VÁLOGATÁS DEÁK GÁBOR MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYAIBÓL, MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI, TUDOMÁNYOS ELŐADÁSAIBÓL
Szemere Bertalan mint teljhatalmú kormánybiztos A Lévay József Közművelődési Baráti Körben elhangzott előadás Lévay József 1871-ben, Szemere Bertalan miskolci temetésekor sok szép gondolata között ezeket mondta: „A halottak nem lesznek boldogabbak a tömjén által, mit sírjukon erényeiknek gyújtunk: mi leszünk szegényebbek lélekben és értékben, ha tőlük a méltó elismerést megtagadjuk...". Amikor most egy időszakot ki akarunk ragadni Szemere életpályájából - amely nagyobbára Miskolchoz köti -, hogy bemutassuk őt mint teljhatalmú kormánybiztost, ezek a szavak adják szánkba mondanivalóink vezérfonalát. Tudjuk, hogy az 1848/49-es szabadságharc után sok visszaemlékezés látott napvilágot az emigrációban is, itthon is. Ezekben a sok tárgyi adat mellett sok személyi egyoldalúság is van. Az egykor bajtársak hol igazolják, hol megcáfolják egymást, sokszor okolják egymást, szemrehányást tesznek egymásnak az elveszett ügyért. A kortársak, ismerősök mind más-más jellemvonását emelték ki egyéniségeiknek. így Szemere Bertalannak is. Horváth Boldizsár, a politikus és jogtudós, 1848-ban képviselő, Szemere pályatársa, 1867-ben igazságügyminiszter például azt mondta róla: „O egyik legkiválóbb alakja marad történelmünknek, gyarlóságai eltörpülnek tehetségének, eszméinek, lángoló hazaszeretetének, aszkétai jellemének nagysága mellett..." Csengery Antal, a szintén kortárs úgy nyilatkozott, hogy: „Szemere nem az, akinek született, kedélye hajlott a szentimentálizmusra, és mint író, mégis tárgyilagos". Eleven, tüzes, szenvedélyes, félénk hajlamokkal, erkölcsi úton képezte jellemét nyugodttá, hideggé, bátorrá és önmagán uralkodóvá. Ezért hasonlít a tűzokádó hegyhez, melynek felületén dús tenyészet van, bensejében tűz forr... Mindig azon kört akarta betölteni, amelyet elfoglalt. Mikor tanuló, jegyző, főszolgabíró, alispán, miniszter volt, csak egészen az vala. A teljesség jellemzi őt feltűnőleg. Mások szerint (Riegler Imre) „...akik közelről ismerték, kora ifjúságától hivatástudat élt benne, ennek fő jellemzője a nemzeti vonás, a nép érdekei. Ő volt az első politikus, aki a szociális eszméket nemcsak elvi tekintetben hangsúlyozta, hanem meg is valósította... Megyéjében rendet teremtett, a gondjaira bízott népnek életlehetőséget biztosított... minden munkáját mélyreható tanulmány előzte meg, amihez hozzáfogott, be is fejezte, puritán volt, elveiben tiszta és azokhoz következetes. A maga személyét mindig alárendelte az eszmének..." Tarnay Gyula, a megye későbbi alispánja pedig úgy jellemezte: „Borsod megye tanúja volt az ő gátat nem ismerő, lángoló kormánybiztosi működésének". Voltak természetesen más vélemények is róla. Pulszky Ferenc szerint: Szemere Bertalan „körmönfont doktriner felfogása s elzárkózott magaviselete elidegenítette tőle követtársait. Elismert tehetségei, néha kacérkodva nyilvánított szabadelvűsége mellett sem tudott népszerűségre vergődni. Tisztelték általánosan, de nem ragaszkodtak hozzá. Bizalommal sehol sem találkozott, sokaknál azért sem, mert okos ember hírében állott, az pedig nálunk mindig veszedelmes hír" ... „egy kissé több költői adomány, több hajlékonyság és több nyílt-