Emlékkönyv dr. Deák Gábor 80. születésnapjára (Miskolc, 1999)

VÁLOGATÁS DEÁK GÁBOR MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYAIBÓL, MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI, TUDOMÁNYOS ELŐADÁSAIBÓL

nácstól az egyház, miszerint a német tanítási nyelvül való használatát írták elő, ami ellen az egyház tiltakozott, következésképpen elvesztette nyilvánossági jogát. Megrázó az Egyháztanács jegyzőkönyvéből olvasva az a kiállás, ahogyan védte a miskolci református egyház anyanyelvünket. Hivatkoztak a császár 1849. március 4-iki nyilatkozatára, miszerint „A különböző nemzetiségek ezen egyenjogúsága elve - amit a császár ígért ti. - hinnünk engedi, hogy a birodalmi kormány alatt nem leend oly nép vagy nemzetiség, mely Istenét azon anyanyelven ne imádná és tisztelné, melyet az anyai tejjel szívott be, s így született anyanyelve és nem lehet feltennünk, hogy legyen nép vagy nemzetiség, amely ismereteit ne azon a nyelven szerezné, melyen nemzetségről nemzetségre szól, beszél, gondolatait közli, a gondolatai közlésében irodalmát s ezzel nemzetiségét mint szent örökségét fenntartani igyekszik." Az állam 1859-ben elrendelte az 1855-ben elvetett Thun Leó-féle tanterv bevezetését. Az Egyház elvetette ezt, a királyhoz fordult jogorvoslásért. Ezen az egyháztanácsi ülésen már ott volt Palóczy László, Bernáth Zsigmond és mások, akik az egyházkerületből a reformországgyűléseken szerepeltek. Követelte az egyház a nyilvánossági jog visszaadását, a magyar nyelv tanítási nyelvként való elismerését. Az iskola felügyeletét ekkor Vay Dániel, mint egyházkerületi főgondnok, Kun István miskolci főgondnok, Kolossay Sándor iskolai világi kormányzó, Láczai Szabó József választmányi elnök látták el. Palóczy László egyházkerületi tanácsosként vett részt az iskola és az egyház ügyeiben. Ebben az évben, Kazinczy Ferenc születésének 100. évfordulóján alakították meg a Kazinczy Önképzőkört is. Amikor a császár az Októberi Diploma és a Februári Pátens után 1861. április 5re összehívta az országgyűlést, korelnöknek Palóczy Lászlót választották. De nemsokára, még mielőtt érdemi vitákra került volna sor a felirati és határozati párt javaslatai felett, megbetegedett és április 27-én meghalt. Ez volt életútja Miskolc nagy fiának, aki nemcsak nevével fémjelzi Miskolc haladó szellemét, hanem tetteivel is sokat tett a város kultúrájáért, iskolájáért, de nevét a haza szolgálatában is érdemessé tette. Koporsóját előbb az avasi templom kriptájába tették, ekkor került a papiszék feletti falra az emléktábla, rajta a felírás: „A haza háláját kiérdemelte", majd a megye közönsége sírboltot építtetett, szürke márvány obeliszket állíttatott, rajta életnagyságú arcképével emlékezésül és tiszteletül a nagy idők eme nagy embere előtt. Ekkor írta Arany János epigrammáját, benne megfogalmazva Palóczy életművét, a hazához, hazájához, a nemzeti függetlenség ügyéhez, a magyar nyelv ügyének szolgálatában végzett harcias helytállását: „Menj fáradt veterán! egy ország látta halálod, Kézben fegyverrel, harczon elesni a dicső!"