Emlékkönyv dr. Deák Gábor 80. születésnapjára (Miskolc, 1999)

VÁLOGATÁS DEÁK GÁBOR MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYAIBÓL, MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI, TUDOMÁNYOS ELŐADÁSAIBÓL

amely 1843-ban Szent György napján - tehát április 27-én - báró Vay Miklós főispán elnöklete alatt ment végbe, javasolta Palóczy László 37 évi megyei közszolgálati munkásságának érdemeit jegyzőkönyvileg megörökíteni. A következő 1847-es országgyűlésen - tekintve Palóczy korát - Bük Zsigmondot és Szemere Bertalant küldte a megye. Palóczy tevékenysége inkább mint a miskolci református egyház segéd-főgondnoka tevékenysége ismert. Nincs olyan egyháztanácsi jegyzőkönyv, amelyben ne szerepelne, elsősorban mint az iskolai tanács vezetője. Ő tett jelentést az egyháztanácsnak az iskola pénztári helyzetéről, a bevételek és kiadások bizonylatainak ellenőrzéséről és javaslata ott szerepel az 1846-ban létrehozott két társaság, az Olvasó Társaság és a Dolgozó Társaság vagy önképzőkör alapszabályainak kimunkálásában is. Ebből a helyzetből hívták el az események 1848-ban, az első népképviseleti országgyűlés után ismét az országos köz szolgálatára. Az 1848-as márciusi események idején Miskolcon tartózkodott, itt értesült a pesti eseményekről, a hatóságok ugyanis értesítették, hogy az iskola diákjai Sáfrány Mihály preceptorral az élen szervezkednek és ki akarják ragasztani a 12 pontot a város különböző helyein. Palóczy leintette, mondván: „A 12 pontok nemcsak követelve, hanem kivíva vannak." Március 21-én a diákok nemzeti őrcsapat felállítását kérték az egyháztanácstól, Palóczy, mint az egyháztanács feje, szigorúan megtiltott minden ilyen szervezkedést. A diákoknak más követelésük is volt. Az egyháztanács Palóczy javaslatára úgy határozott, hogy azokat a diákokat, akik nem engedelmeskednek az iskolai törvényeknek, el kell bocsátani az iskolából. A presbiteri jegyzőkönyvben ez áll: „Erre a diákság lecsillapodván, nyugodtan folytatta tanulmányait, a megkezdett évet eredményesen fejezve be." Az országgyűlés Debrecenbe költözött, s átalakulva tudjuk, hogy Batthyány lemondott a miniszterelnökségről a nemzet önvédelmi harca előtt, 1848 októberében. Palóczy előbb Pesten volt Kossuthék oldalán, innen írásban küldte utasításait az iskolának, amikor meghallotta, hogy a tanulók ismét nyugtalankodnak. Követte a kormányt Debrecenbe, s ott az 1849-es országgyűlés korelnökeként szerepelt. Kossuth 1849 májusában ezredessé nevezte ki, neki adva az egyik honvédezredet. A szabadságharc bukása után halálra ítélték, de kegyelmet kapott, évekig raboskodott. Szabadulása után nem vett részt a közügyekben, a feljegyzések szerint a kaszinóba járt, családi ünnepségeken mondott tósztokat. Még az egyházi jegyzőkönyvekben sem szerepel neve 1859-ig. Noha az iskola, melynek közel 500 tanulója volt, válságos helyzetbe került, nevezetesen a bécsi kormányzat előírta, kiadta 1849. október 9-én a hírhedt Entwurfot, melynek el nem fogadásával nyilvánossági joga elvesztését helyezték kilátásba. 1851-ben pedig olyan rendelkezést kapott az egyház, hogy az iskolatanács ülésein az állam képviselőjének is ott kell lennie, sőt még az egyházkerületi közgyűlésen is így kellett ez legyen. Királyi biztos nélkül még papválasztást sem lehetett tartani, úgyhogy a megüresedett egyik lelkészi állást nem is töltötték be, csakhogy ne kelljen közgyűlést összehívni. 1854-ben ismét utasítást kapott a Helytartóta-