Emlékkönyv dr. Deák Gábor 80. születésnapjára (Miskolc, 1999)

VÁLOGATÁS DEÁK GÁBOR MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYAIBÓL, MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI, TUDOMÁNYOS ELŐADÁSAIBÓL

részt a magyar nyelvművelés egyik letéteményesét, másrészt az idegen, német kultúrával szemben a nemzeti művelődés lehetőségét. Szendrei: Miskolc város története című műve IV. kötetében végigkísérhető. Ez a rokonszenv nemcsak abból származik, hogy az 1810 vagy 1812-ben született Déryné Szendrei által 1817-ben született későbbi Jókainé, Laborfalvy Benke Róza keresztapja volt (Vizsolyi Judit a keresztanyja), hiszen már 1815-ben mint főnótárius támogatta a Pesti Nemzeti Játszó Társaság ügyét, annak igazgatására és felügyeletére Szrógh Sámuel táblabírót, Miskolczy György generális preceptort és Erős József szolgabírákat nevezte ki a tanács, illetve Borsod vármegye, s maga Palóczy állt levelezésben Pest vármegyével, biztosítva Pest vármegyét a színészek és a színjátszás itteni támogatásáról. Még ebben az évben, 1815-ben összeírták a színtársulat ingóságait, s kitűnik az is Szendrei feljegyzéseiből, hogy ez a Társulat Miskolcon rendezett körülmények között és sikeresen működött, sőt a színészek száma is annyira megszaporodott, hogy új előadóhelyiségről kellett gondoskodni. így jutottak a Sötétkapu melletti, Déryné szerint „alatti" csizmadiaszínhez. Déryné leírja azt is, hogy a megye közönsége, elöljárósága nemcsak pártfogolta őket, hanem „kedvező társaséleti viszonyok között is éltek". „A város előkelői nem a komédiásokat, hanem az apostolokat látták bennük, s szívesen fogadott vendégek voltak az előkelőségeknél és a polgároknál egyaránt. Innen rándultak ki a színészek Kassára, s így került napirendre már 1816-ban az első magyar állandó színház építésének gondolata. Támogatták ezt az ügyet Szrógh Sámuel ügyvéd gróf, Szirmay János ügyésze, Miskolczy György, Miskolc főpreceptora, ez ügyben a megye 18l6-iki február 24-én tartott közgyűlésen határoztak úgy Ragályi István alispán elnöklete alatt, hogy anyagilag is támogatják ezt a gondolatot. Ez ügyben a megye országos felhívást bocsátott ki valamenynyi vármegyének, s ebben „a nemzeti nyelvet pallérozó, ízlését nemesítő és erkölcsét szelídítő, következésképpen magát a Nemzetet tökéletesítő Játékszínnek Magyar nyelven való felállítása" céljából, hogy a Pestről a német színház érdekei miatt kiszorított magyar színészetnek otthona legyen. Az e célra gyűjtött adományok közül is kiemelkedett Palóczy László bő adománya. 1823-tól a már kész színház és színtársulat ellenőrző bizottságában is benne volt, de nézzük meg a tagokat, hogy idézzük Miskolc nevezetes embereit: Puky István, Ragályi János, Sóry László, Jósa Károly táblabírák, Palóczy László főnótárius, Soós Sámuel főszolgabíró, s Paulikovits János vicefiskális. De nemcsak mint költő vagy mint a magyar színjátszás támogatója emelkedett ki kortársai közül, hanem támogatta a különböző társaságok létrehozását is, részt vett azok működésében. A miskolci református egyház jegyzőkönyvei szerint 1825-től 1849 júliusáig segéd-főgondnok volt a református egyháznak olyan főgondnokai mellett, mint báró Vay Ábrahám, Vay Lajos, Vay Miklós, működése szorosan összefügg és hatással volt az egyház iskolájának életére is. Rendszerint az egyháztanács ülésein a lelkész mellett ő elnökölt, a főgondnok legtöbbnyire csak az egyházkerületi közgyűlésen évente egyszer