Emlékkönyv dr. Deák Gábor 80. születésnapjára (Miskolc, 1999)

VÁLOGATÁS DEÁK GÁBOR MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYAIBÓL, MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI, TUDOMÁNYOS ELŐADÁSAIBÓL

A Tavaszkor újra folytatott háborúra című verse emlékeztet Csokonai, de a magyar felvilágosodás más költőinek a költeményeire is, amelyekben az Értelemhez, a szerelemhez és a nyiladozó természet szabadságot, békét hozó hangulatához folyamodik a háborús pusztítás helyett. E verseken kívül Ragályi Tamás „Segítő" című folyóiratában olvashatók Palóczyversek. A folyóirat egyetlen megjelent kötetében Palóczynak nemcsak versei voltak, hanem más természetű írásai is, mint a „Barátságos Edvezlés" című, de versei közt szerepel „A Hazai Nyelv Csinosítóihoz" írt cikke, a „Barátsághoz" című. A Hazai nyelv csinosítóihoz írt cikke, amely 5 oldalnyi, természetleírással kezdődik, összehasonlítja benne a zord, mostoha természetet a mindnyájunkat gyönyörködtető természettel, e két természet összehasonlítása a nyelvművelőkre vonatkozik, hogy a pallérozatlan, nyers, vad természettel szemben a művelt környezet bemutatásával érzékeltesse a különbséget. A cikk azután buzdítással végződik, hogy dolgozzanak a szép természetért, de még hozzáteszi, „Ti, hazának bölcsei, ... ne írjatok többet egy emberért, hanem az egész Hazáért, eggyesítsétek a ti dicsőségeteket ennek örökké tartó hasznával". Mintha Kölcsey intő szavait hallanánk. A Barátságos Edvezlés című vers valószínű, hogy Ragályi Tamáshoz szólt. Bölöni László álnéven is jelent meg költeménye, mint a Buzdítás vigadozásra című. Ebben szinte a reneszánszkori vágáns-versek hangulatát és formáját hozza vissza, előbb dicsőítvén a barátságot, mulatságot, majci az öregkor kényelmetlenségeit említve s végül a halál gondolatát idézve. Palóczy költői munkásságával többen foglalkoztak, a sárospataki iskola példaképnek állította az ifjabb diákok elé, Kazinczy értékelte őt mint embert. Csak gróf Dessewffy József aggályoskodott, mikor szolgabíróvá választották Palóczyt, mondván: „Esztelenségnek tartja, hogy szolga bíróvá választották a bortól gőzölgő Palóczyt". De Szemere Pál is említi Kazinczyhoz írt egyik levelében, hogy meglátogatta Vályi és Rozgonyi professzorokat, akik magasztalták Palóczynak a Ragályi József halálára írt versét. Említettük, hogy Kazinczy értékelte Palóczyt mint embert, de mint költőt, nem sokra tartotta. Úgymond: Jó embernek tartja Palóczyt, mint Borsod megye fő nótáriusát, kinek feje, szíve egyaránt jó, e mellett a törvénycikkeket, nagy historikusokat kiválóan ismerő politikusnak, messze embernek ismeri, mégis a verselését bírálni kénytelen és summáson el is ítéli. Szidja ezután Kövy és Rozgonyi professzorokat, akik ahelyett hogy figyelmeztették volna a Fő-Nótáriust költeményeinek csekély értékeire, még dicsérik is ebbéli tevékenységét. Mentségére szolgáljon, hogy ezek ifjúkori szárnypróbálgatásai voltak, a későbbiekben, amikor felelős közigazgatási, majd országgyűlési feladatokban kellett helytállnia, már nem találkozunk ilyen produkcióval. Említettük, hogy 1807-től megyei tisztviselő volt. Irodalmi érdeklődése nem választható el attól, amit tett és ahogyan harcolt a magyar színházért. Ebben látta egy-