Emlékkönyv dr. Deák Gábor 80. születésnapjára (Miskolc, 1999)

VÁLOGATÁS DEÁK GÁBOR MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYAIBÓL, MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI, TUDOMÁNYOS ELŐADÁSAIBÓL

Intézkedés történt arról is, hogy a lengyel tiszteknek a fizetésük rendeztessék, pótlékuk 2/3 rész legyen. (108) Fáy Ábrahám pedig a Szikszón állomásozó katonaság számára napi 13 000 kenyér, 5000 széna, 1500 zab részletet igényelt, a Szalon lévő katonaság számára 1800 kenyér, 140 széna, 140 zab részletet, a Forrón állomásozó katonaság részére 10 000 részlet kenyér, 6000 széna és 1500 zab részletet. (109) Bydeskuty Ernest a kassai hegyről való visszavonuláskor megmentett ágyú- és kézipuska-tölténykészletet jelentette, de olvashatjuk Farkassányi rendelkezését is, amelyben főzőedények küldését kéri, melyeket Gencsy alispánhoz vagy közvetlenül hozzá juttassanak el. (110) Olvasunk sütőlegények ajánlkozásáról is. Farkassányi 1848. december 24-én Vadnai Barnabás miskolci főszolgabírónak olyan utasítást adott, hogy az kötelezze a kofaasszonyokat vasárnap is árulni, még a karácsonyi ünnepek alatt is, hogy a hadsereg élelmezése ne akadjon fenn. (111) Szállítók jelentkeztek a kormánybiztosnál Grünwald Móricz és Sugár Henrik személyében, akik havi 1200 mázsa hús szállítását vállalták, mire előlegként 4000 Pforintot kértek, 1 font hús ára 6 krajczár lévén. (112) Pulszky december 27-én a Tornáig előnyomuló előcsapat számára kért ellátást kb. 4600 főnyi gyalogság, 800 főnyi lovasság, 140 ágyús és 120 tüzér és szekerész számára. Ilyen igények ellátására Farkassányi Miskolcon is az abaúji szervezéshez hasonló kormánybiztosi szervezetet akart kiépíteni, s ennek érdekében „Előterjesztést" nyújtott be a teljhatalmú kormánybiztoshoz. Ebben már nincs szó nemzetőrcsapatok szervezéséről, mint a korábbi iratokban, hanem csak kizárólag élelmezési kérdésekről. Felsorolja benne, mi tartozik a tábor szükségleteihez, mint: kenyér, hús, só, fa, széna, szalma, bor, pálinka, gyertya, főzőedény, szekér valamint pénzszükséglet. Beszél arról is, hogy az „élelmezési főbiztos" segítségére feltétlenül szükséges egy gyakorlott élelmezési segéd, aki a főhadiszálláson tartózkodván a főélelmezési tisztet teendőiben segítvén, egyszersmind a főhadiszállás minden szükségleteiről gondoskodik; továbbá szükséges egy főhadiszállás tiszt és szállásmester. A továbbiakban azt kívánja, hogy egy hatósági főtisztviselő is legyen a főhadiszálláson, lehetőleg alispán vagy főszolgabíró. Minden osztályhoz neveztessék ki egy polgári biztos, „ki a helybeli körülményeket tökéletesen ismeri" és azon osztályok szükségletei felől gondoskodjék. Az „Előterjesztés" azzal is foglalkozik, hogy a gazdálkodás adminisztrációja rendben legyen. így folytatja: „Különösen és mellőzhetetlenül szükséges minden zászlóaaljból úgy kisebb, de különálló csapatból is egy élelmezési tisztet kijelölni, ki előre köteles az élelmezési osztálybiztossal zászlóalja szükségleteit tudatni, s a zászlóalj illetményeit utalványoztatni, nyugtatni, átvezetni (könyvelni) s úgy a csapatoknak kiadni. E tiszt köteleztessék arra, hogy egy élelmezés naplót vezessen, s ebbe minden illetmény utalványozást az utalványozó által írasson be, mert csak így fizetheti ki az utalványozó ellenőrködésével rendelkezését." Az osztálybiztosok a főbiztosnak terjesztik be „körülményes jelentéseiket". (113)