Emlékkönyv dr. Deák Gábor 80. születésnapjára (Miskolc, 1999)

VÁLOGATÁS DEÁK GÁBOR MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYAIBÓL, MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI, TUDOMÁNYOS ELŐADÁSAIBÓL

Az 1848/49-e s szabadságharc felső-tiszai eseményeinek szervezési és gazdasági kérdései a kormánybiztosi iratok alapján Az 1848/49-es magyar szabadságharc történetének megírása egyformán foglalkoztatta a kortársakat és az utókort. Ma sem mondhatjuk lezártnak az idevonatkozó kutatásokat, munkákat. Voltak olyanok, akik csupán „visszaemlékezések" formájában mondták el az eseményeket, mások „Emlékirataik"-ban foglalkoztak vele, adtak magyarázatot egy-egy személyüket is érintő kérdésre, mint Görgey, Mészáros, Szemere, Horváth Mihály; többen regénytémát láttak benne; ismét mások a kapitalizmus kibontakozása és általánossá válása idején a nemzetté fejlődés szempontjából mutattak rá eseményeire, kiemelve Kossuth „érdekegyesítő" programját. Egyes résztvevői az emigrációban fogtak hozá, hogy megfelelő tárgyilagossággal vagy önigazolással írják meg a történeteket, elismerjék vagy bírálják motivációit, belső ellentmondásait, jellemezzék a fővezérek magatartását. A milleneumi szemlélet az volt, hogy a „nemzeti gondolat" sérelme nélkül, de az Összmonarchia érdekeinek fenntartásával is, nagyobbára pozitivista, közvetítő megoldással írjanak róla. - Más volt a nép szemlélete, az elnyomott osztályoké, akiknek felszabadulási vágyai szerint megszépültek még a legküzdelmesebb, legvéresebb napok is, legkevésbé sem tudván, vagy nem törődvén a személyi ellentétekkel, egyéni érdekekkel. - Nem a mi feladatunk értékelni a nemzet eme hősi kiállásával szemben a Habsburg-ház katonai erkölcsi kudarcait, az osztrák uralkodó körök gyarmatosító erőfeszítéseit, hiszen nyilvánvaló volt már a századfordulóban mindenki előtt, hogy a levert szabadságharc eszméi, a polgári átalakulás és nemzeti függetlenség kérdései előbb-utóbb felszínre kerülnek, bármennyire igyekezett is ezeket elnyomni a lojális kormányzat, vagy éppen a Szabadelvű Párt uralmát átmenteni akaró Tisza István. De ugyanakkor látnunk kell azt is, hogy éppen a századfordulóban csupán szólammá lett a 48-as program, anélkül, hogy végig lehetett volna vinni annak tartalmi lényegét. Ebben a nemzetiségi kérdés alakulása is közrejátszott. Az e vonatkozásban megjelent számos cikk, visszaemlékezés, elbeszélés mellett olyan történelmi munkák is napvilágot láttak, különösen 1867 után, melyek több-kevesebb tendenciával inkább az adatok pontosságára törekedtek, s igyekeztek megóvni 1848/49 eseményeit a hamisításoktól, egyoldalú célzatos magyarázatoktól, hogy megőrizzék a nagy idők nagy eseményeinek eszmei tisztaságát. Horváth Mihály is azt írja munkája Előszavá-ban: ...„elmondandó mit igaznak ismerek bármiről és bárkiről; méltánylandó vagy gáncsolandó mindent, mit lelkiösmeretem méltányolni vagy gáncsolni késztet barátról, ellenségről, ismerősről és ismeretlenről, bajtársról és közönyösről egyaránt; csak azt nézve mindenben és mindenkiben: mi igaz, mi való; jónak, jognak és szabadságnak szolgált-e, vagy az ármánynak, törvénytelenségnek és kényura-