Emlékkönyv dr. Deák Gábor 80. születésnapjára (Miskolc, 1999)

ÉLETEM TÖRTÉNETE - Deák Gábor

engedjen el. így 1949. szeptember 1-től tanár lettem a nevezett iskolában. Gaál Görgyöt pedig a következő évben menesztették minden fizetés nélkül. Úgy tudom, 1956-ig nem tudott elhelyezkedni. Akkor került a Lévay Gimnázium Könyvtárába. Röviddel azután meg is halt. Magyarságának és hazaszeretetének lett az áldozata. A tanári pályán Azzal kezdődött tanári pályám, hogy az iskola feliratát le kellett verni. 1925-től „Deák Ferenc Fiú-Felsőkereskedelmi Iskola" volt az iskola neve. A homlokzaton majolikából készült koronás címerrel volt felírva. De a kommunista diktatúra nem tűrte a Deák Ferenc nevet. Ideológusaik azt hirdették, hogy a kiegyezéssel elárulta az országot, így hazaáruló volt. A lépcsőházban is volt egy koronás címerrel ellátott I. világháborús emléktábla. Itt a koronát, hogy ne kelljen leverni, az esti hallgatók gipszből készült sugárral helyettesítették, a korona elé tették. 1989 után bontottuk le, s alatta a címer épen megmaradt. Korona nélkül a Kossuth-címer volt a divat. 1848/49 centenáriumát kihasználva a Magyar Történelmi Társulat is újjászerveződött. 1848 politikai programját propagálva, a köztársasági formát, minden megyében társulati csoportok szervezését kezdték meg. Elekes Lajos volt az irányítója ennek a munkának. A történelem szakfelügyelő, Gergely László hozta a feladatot egy országos értekezletről. Ő nem vállalta a megyei szervezést. Engem bízott meg az „összekötő" munkával. Ebben az én népművelési múltamra épített, hiszen sok történelmi előadást szerveztünk, Sajókazán a Leánynépfőiskolán én adtam elő az irodalmi-történelmi ismereteket. A csoport elnökéül Marjalaki Kiss Lajost kértük fel, aki történelmi kutatómunkáival elsősorban a magyarság eredet-kérdésével foglalkozva - ő vetette fel Anonymus nyomán a kettős honfoglalás kérdését már 1926-ban Anonymus és a magyarság eredete című kiadványában -, de ismert volt református egyháztörténti publikációival is. Ő állította össze a miskolci református papok névjegyzékét 1543-tól. Előadásainkban nem volt ideológia, de volt sok helytörténeti adat. Lajos bácsi is pártonkívüli volt. Viszszatekintve úgy értékelem, hogy igen építő munkát végeztünk a történelmi tudat ápolása terén. Népszerűek is voltak előadásaink. Az erősödő pártideológiával szemben az emberek szívesen menekültek a magyar múlt haladó hagyományaihoz. 1950-ben aztán megbíztak dr. Zádor Tiborral, hogy dolgozzuk fel a diósgyőri munkásmozgalom történetét. Rendelkezésünkre állt a Vasgyár Irattára Kiszely Gyula közreműködésével. Meg is csináltuk, becsületesen építve az írásos dokumentumokra. De ez volt a baj. Az iratokból is, de meg az élők tanúsága szerint is, a Gyár munkássága szociáldemokrata volt, német, osztrák, cseh, tót, lengyel szakmunkások leszármazottai voltak a gyári dolgozók. Kommunisták csak a bevándorló segédmunkások közül voltak. Igaz, Barbai Sándor, a titkáruk jól tudott németül, eredetiben olvasta Mar-