Emlékkönyv dr. Deák Gábor 80. születésnapjára (Miskolc, 1999)

ÉLETEM TÖRTÉNETE - Deák Gábor

Az egész szabadművelődés parasztpárti szemléletű volt. Az volt az alap, hogy a parasztság a nemzetfenntartó erő. Sajnos, a liberalizmus kora óta kialakult úrhatnám szemlélet végzetes károkat okozott nemzettudatunkban. Találkoztam olyan református pappal, aki azt mondta, „Hol lehet kezet mosni, paraszttal fogtam kezet!" Az utódállamok nemzeti ereje éppen abban van, hogy nem választották el a „magaskultúrát" a „mélykultúrától", nem volt külön „úri osztály". Aki pedig egységben látta az ország minden lakóját, urat, munkást, parasztot, arra rámondták, hogy kommunista. Pedig én sem nyilas, sem kommunista nem voltam. Az a politikai hitvallásom, amit leírtam a doktori disszertációmban, „A nemzetnevelés pedagógiai és pszichológiai alapkérdései" című könyvemben. Szabadművelődési munkám alatt láttam, hogy tömegmozgalommá lett a művelődés iránti igény. A különféle tanfolyamok minden kényszer nélkül alig tudták befogadni az érdeklődőket. Évszázados elmaradásokat igyekeztek bepótolni az emberek. Sikerült kivinni vidékre is jóhírű előadókat. Mindenki égett a tenniakarástól. Hozzám tartozott a színházügy is. Miskolcon Földesi Géza társulata jó erőkkel, Komlós Juci, Inke László, Agárdi Gábor, Pécsi Sándor, Juhász József és másokkal élményt jelentettek a városnak és a vidéknek is. Az úgynevezett tájelőadások alkalmával a közönség az előadások után gazdagon megvendégelte a művészeket. Erre az időre esett a sajókazai Evangélikus Leánynépfőiskola idetelepítése és pár éves működése. Tahiból települt ide a Radvánszky kastélyba. Hegedűs Ilona nagyszem szervező és nevelő volt. De a helyi tanácselnök, Vaskó Mihály és párttitkár, Serbán nevű egy Kende nevű orvossal tönkretette, amit ezek a leányok építettek, dolgoztak. Minthogy a kastély a falu közepén volt, a kerítését kibontották, a marhacsordát ott hajtották keresztül úgy, hogy mind letapostatták a népfőiskola konyhakertjét. Ott aludtam akkor, amikor ledöntötték az istálló tetőzetét és Vaskó és Serbán elvtársak szaladtak a nagy gerendával. A népfőiskola megszűnte után az ép kiskastélyt hordták el. Sok elvtárs háza épült belőle. A könyvtárat pedig felgyújtották. Nem is való csőcseléknek a kultúra! A csehek meg a szlovákok fegyveres őröket állítottak a kastélyok elé, s most mutogatják az idegenforgalomban a volt magyar kultúremlékeket. Nálunk pedig a Kommunista Párt uszított a kastélyok és műemlékek ellen. Minthogy az 1947-es választáson - csalással - a kommunisták győztek, 1948-ban végbement a pártegyesülés, a szabadművelődés is kezdett átalakulni. Előbb kommunista beosztottak kerültek a hivatalokba, akik kiszolgálták a pártérdekeket. Nálunk is egyre nehezebb volt a helyzet. A Megyei Pártbizottságon Grósz Károlyhoz tartozott ez a terület, így a kisgazdapárti Gaál György neki tartozott beszámolni. Én pártonkívüli voltam. Egy volt kommunista, egy szociáldemokrata, egy parasztpárti. Ekkor már megvoltak a tanári okleveleim, dr. Udvardi Lakos János, a Kereskedelmi Iskola igazgatója hívott is az iskolához. Főnököm nem akart elengedni. 1949 nyarán Révfülöpön az éves szabadművelődési konferencián kértem meg Gombos Ferencet, hogy beszéljen főnökömmel,