Emlékkönyv dr. Deák Gábor 80. születésnapjára (Miskolc, 1999)

ÍRÁSOK DEÁK GÁBOR TISZTELETÉRE

de megjelentek, egyre nagyobb részt vállaltak a vidéki, helyesebb kifejezéssel nagyvárosi központú megyei levéltárak. Funkcióváltásról beszéltek a szakértők (lásd Kanyar J., 1986.) s ez abban nyilvánult meg, hogy „a helytörténetírás már kilépett a provinciális buktatókból, hogy beágyazódhassék eredményeivel az országos köztörténetírás áramába, akár azt erősítve, akár pedig konfrontálódva vele, egyszóval a helytörténetírás szaktudománnyá, történettudománnyá vált." A „vidéki" történetírás centaimaiban, a levéltárakban folyó kutatásokra és azok eredményességére utalt a Magyar Tudományos Akadémia egy anyaga, amely 1986-ban készült, s ez egyik kitételében megállapítja, hogy „a magyar társadalomtörténet forrásainak 80-90%-a levéltárak polcain található." Az erre irányuló kutatásoknak elsődleges feladata a forrásközlések felvállalása, s minél több, a további kutatómunkát segítő forráskiadvány megjelentetése. A forráselemzés, feltárás és közzététel a levéltárakban azért fontos - hívja fel a figyelmet Erdmann Gy. 1986 -, mert az a levéltáros, aki nem próbál mozaikszerű források sokaságának felhasználásával egy elképzelhetően reális, összefüggő történelmi képet megalkotni, az nem képes azt a kutatóknak közvetíteni, nem tudja a kutatást részletes, érdemi információkkal segíteni. A levéltáros munkájának irányultsága végső soron kettős. A levéltári információs rendszer ismeretében és annak közreadásával a szó nemes értelmében a köznek, a közösségnek szóló művelő, az önművelést elősegítő, másrészt pedig a forrásfeltárásra, értelmezésre épülő önálló, tudományos rendszerező, publikációs tevékenység - ahogyan a levéltáros és a történész mentalitásának hasonlóságáról, vagy különbözőségéről fejti ki véleményét Böőr László (Böőr 1980). Mindezek után, amit a megyei levéltár tudományos feldolgozó munkájáról, kiadványtevékenységének közelmúltjáról s jelenéről elmondhatunk, az a következő. A levéltár szakmai-tudományos munkájának legfontosabb területe a kutatók munkáját megkönnyítő segédletek, forráskiadványok megjelentetése. Ennek kívánt, s kíván ma is megfelelni az 1971-ben indított „Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltári Füzetek" című sorozat. A feudális kori összeírásokat bemutató, sorozatnyitó kötet előszavában megfogalmazódik az 1970-80-as évekre jellemző szerkesztői célkitűzés. „A sorozat közreadásának célja a megyében és a megyére nézve folyó helytörténeti kutatómunka közvetlen tájékoztatása és segítése a megyei levéltárba került anyagokkal kapcsolatos különféle kutatási segédletek, katalógusok, repertóriumok, fonásanyagok, levéltártani és helytörténeti feldolgozások rendelkezésre bocsátásával... a megjelenés rendje és sorrendje, s az egyes füzetek terjedelme tetszőleges, illetve a folyó levéltári munka és a helytörténeti kutatómunka mindenkori lehetőségeihez és szükségleteihez igazodik. Ezt a teljesen kötetlen szerkesztési és kiadási elvet csak a fontossági sorrend szempontjából kívánjuk fegyelmezni, valamint azzal a gyakorlati megkötéssel, hogy a sorozat egy-egy füzete lehetőleg csak egy tárgyat öleljen fel." (Román J., 1971.) A sorozat első 12 füzetét Román János szerkesztette, majd forma- és szerkesztőváltás is következett. 1981-87 között Seresné Szegőfi Anna, majd 1989-93 között Csorba Csaba szerkesztésében jelent meg to-