Emlékkönyv dr. Deák Gábor 80. születésnapjára (Miskolc, 1999)

ÉLETEM TÖRTÉNETE - Deák Gábor

Andrással, Mindszenty bíboros titkárával jó kapcsolatban voltam. A hívek marasztaltak, hogy megválasztanak. Nekem félbemaradt tanári okleveleimet kellett befejeznem. A Vallás és Közoktatásügyi Minisztériumból is biztatásom volt, hogy bevisznek oda, miután Barra György osztályvezető kikérdezett, ki az apám, ki az anyám. Anyámat is hazavittem Miskolcra, legnagyobb bátyám is hazament Erdélybe. A minisztériumi alkalmazásom egyre késett. Végül is közölte Barra György, hogy a balratolódás miatt nem megy a dolog. Bevitt Gombos Ferenc szabadművelődési főosztályvezetőhöz, aki kinevezett Miskolcra a megyei Szabadművelődési Felügyelőségre titkárnak. Előkerült az Esztergomból elmenekült nagytiszteletű úr is. Azt mondta a híveknek, „Neki az Úr azt parancsolta, hogy Nyugaton tegyen bizonyságot"! Ebben maradtunk s én ezzel búcsút mondtam az egyházi szolgálatnak. 1946 szeptemberétől Miskolcon voltam szabadművelődési titkár. Az a három esztendő, amelyet a szabadművelődésben töltöttem, meghatározó volt további életpályámra. Egyrészt befejeztem a katonai behívó miatt abbamaradt tanári tanulmányaimat, másrészt a népművelési munka gyakorlatát itt szereztem meg, amivel aztán mint a TIT első miskolci félfüggetlenített titkára, mint a Történelmi Társulat, Pedagógiai Társaság, Gyermeklélektani Társaság, múzeumi, levéltári munkaközösség tagja, végül a Lévay József Közművelődési Baráti Kör elnöke mindmáig végzem az ismeretterjesztő, előadói munkát. A megyei szabadművelődési felügyelő Gaál György diósgyőri polgári iskolai tanár volt. Kisgazdapárti volt, szoros barátságban Pártay Tivadarral, dr. Rácz Gáborral. Övéké volt a Magyar Jövő napilap utóda, a Miskolci Hírlap is. Miskolcnak erős kisgazdapárti hagyományai voltak, hiszen 1931-től Eckhadt Tibor kisgazdapárti képviselője volt a városnak. A megye mezőgazdasági járásaiban, így a mezőcsáti és mezőkövesdi járásban, de a sajószentpéteri járásban is sok híve volt e pártnak. Az edelényi, ózdi járások voltak a baloldaliak. Ózdon Prieszol József kommunista párttitkár határozta meg a vezetést. Talán 1948-ban a szabadművelődés részéről én mentem Ózdon az apátúr kocsiján Susára, Urajba villanygyújtási ünnepre, az apátúr mellett ült Prieszol. Én szemben Schmoll János általános iskolai igazgatóval, szabadművelődési ügyvezetővel. Prieszol mindenáron provokálta az apáturat a klerikális reakcióval. Mire a kocsis megszólalt: „Én csak azt mondom, jobbról is árok, balról is árok, legjobb középen menni!" Gombos Ferenc - Simándy Pál - előbb a miskolci református gimnázium elvégzése után Sárospatakon teológus volt. 1919-ben exponálta magát, Losoncra került vallástanárnak. Az „Elsikkadt Hegyi Beszéd" című könyvében üzent hadat a képmutató papi életformának és hit nélküli papi életnek. (Debreceni teológus koromban voltam legátus Gáva-Vencsellőn. A gávai pap, Barát Imre azzal fogadott: „Öcsém, hogy megy ez a papi ipar?") A nemzeti közéletben is Szabó Dezső és Németh László nyomán ellene volt minden idegen kultúrának, erkölcsnek. 1947-ben Békéstarhoson volt szabadművelődési konferencia, ahol hitet tettek a népi kultúra nemzetfenntartó szerepe mellett.