Emlékkönyv dr. Deák Gábor 80. születésnapjára (Miskolc, 1999)

ÍRÁSOK DEÁK GÁBOR TISZTELETÉRE

te birtokba a múzeum új központi épületét, amelyben a régészeti gyűjtemény, a könyvtár és a dokumentációs tárak kaptak helyet a munkaszobák mellett. A régi épületben pedig elkezdődött egy minden követelménynek megfelelő állandó kiállítás építése, amely a munkaeszközök fejlődésének bemutatását tűzte célul a kezdetektől az 1970-es évekig. Az új állandó kiállítás 1974 októberében nyílt meg Ember és Munka címmel. Az ősi múzeumépület leghangulatosabb és legrégibb részében időszakos tárlatoknak helyet adó tér alakult ki. Itt olyan kiállítások kerültek megrendezésre, mint 1974-ben „Szlovákia népművészete", 1975-ben „Borsod vegyipara", „Elefántcsont és puszpáng faragások", „Habán kerámia", vagy 1976-ban „Görög kereskedők Miskolcon". (Szabadfalvi J. 1987.) A Herman Ottó Múzeum 1973 után bekövetkezett fejlődése leginkább a gyűjteménygyarapító és tudományos feldolgozó tevékenység eredményességével támasztható alá. A 70-es évek második felében kezdődött el az ispánság és nemzetségfői központok feltárása Abaújvárott és Sály-Latorban. Az etnográfusok a megye négy területén, DélGömörben, a Zempléni-hegység középső részén, a Bodrogközben és a dél-borsodi Mezőségen végeztek rendszeres gyűjtőmunkát a paraszti életmód és életforma változásainak feltárására. A történészek - az életmódváltozást reprezentáló tárgyak mellett - a gyáripar előzményének tekinthető manufakttirális ipar produktumait gyűjtötték elsősorban. A képzőművészeti gyűjtemény 1976-ban - miközben a kortárs megyei képzőművészeti alkotásokkal is folyamatosan gyarapodott - egy rendkívüli értékű kollekcióval gazdagodott. Petró Sándor neves miskolci orvos közel 500 képzőművészeti alkotást hagyott a múzeumra. Ez a kollekció alkalmas volt arra, hogy kirakható belőle szinte nagyobb hiányok nélkül az újkori magyar festészet egésze. (Szabadfalvi J. 1987.) A miskolci Herman Ottó Múzeum az 1970-es évek végére tudományos műhely lett, Észak-Magyarország egyik legfontosabb társadalomtudományi kutatóbázisa, amelyet a művelődési kormányzat tudományos kutatóhellyé nyilvánított. Az intézmény képviselte a megyében a régészeti, a történeti és a néprajzi kutatás mellett a műemléki, az építészettörténeti, a művészettörténeti, a művelődéstörténeti és irodalomtörténeti kutatásokat. A múzeumi munkatársak számára az Évkönyvön és a Közleményeken túl, két újabb periodika is rendszeres publikálási lehetőséget biztosított. Az egyik A miskolci Herman Ottó Múzeum Néprajzi Kiadványai című sorozat volt, a másik pedig a Borsodi Kismonográfiák. Az előbbi kiadványsorozat 1958-ban született. 1976-ban történt meg a felélesztése a néprajzi kutatások eredményeinek közzétételére. A Borsodi Kismonográfiák első kötete 1975-ben látott napvilágot. A sorozat megindításával a múzeum a nagyobb terjedelmű, országos-nemzetközi jelentőségű publikációknak kívánt fórumot biztosítani. (Tóth L.-né-Viga Gy. 1978, Csák L.-né 1974.) A Herman Ottó Múzeum tudományos és közművelődési tevékenysége az 1980-as évek végéig töretlenül fejlődött E fejlődés feltételei kedvezőek voltak. 1980-ban a múzeumi központ új helyre költözött, miután a megyei pártbizottság székháza megüresedett. Az új, hatalmas alapterületű központi épület birtokbavételével egyidőben több új tudo-