Emlékkönyv dr. Deák Gábor 80. születésnapjára (Miskolc, 1999)

ÍRÁSOK DEÁK GÁBOR TISZTELETÉRE

mányos státuszt is kapott az intézmény. Ennek is köszönhető, hogy több mint két évtized után újra lehetett indítani a természettudományi kutatásokat. Az 1980-as években amikor 3 kandidátus és 20 egyetemi kisdoktor alkotta a szakembergárda gerincét - évente mintegy 5 könyv és 50-60 tanulmány látott napvilágot a múzeumi dolgozók tollából, részint saját kiadásban, részint pedig országos szaklapokban, országos kiadóknál (Szabadfalvi J. 1987.) A múzeum ebben az időszakban a régiek megtartásával több új kiadványsorozatot indított azzal a szándékkal is, hogy az egyes tudományágaknak meg legyen a saját periodikájuk. A történeti és honismereti kutatómunka segítésére 1980-ban indult a Documentatio Borsodiensis sorozat, melynek egyes kötetei forrásközléseket és szakbibliográfiákat tartalmaztak. Az 1983-ban indult Vizuális nevelés műhelyei a Képzőművészeti Osztály, az 1986-ban megszületett Natura Borsodiensis pedig a Természettudományi Tár közleménye volt. Miskolc várostörténeti monográfiájának igénye hívta életre a Miskolci Várostörténeti Közleményeket és a Miskolc város történetének Dokumentumait 1987-ben és 1990-ben. Az építészettörténeti és ipartörténeti kutatások fellendülésének köszönhető az Építészeti Archívum és a Manufaktúrák Magyarországon című periodikák megszületése 1982-ben és 1989-ben. Az 1980-as években számos sorozatokon kívüli munkát is megjelentetett a múzeum, amelyek közül kiemelésre méltó Borsod-Abaúj-Zemplén megye képes műemlékjegyzéke, a Műemlékek Borsod-Abaúj-Zemplén megyében című, két kiadást is megért album, Répáshuta monográfiája és a vizuális kutatások eredményeit összegező Bild-Kunde-Volks-Kunde. Kép- Hagyomány-Néphagyomány című tanulmánykötet. (Csák L.-né 1994.) A múzeum 1990 utáni közművelődési tevékenységének fejlődése a kiállítási tevékenység irányváltásával állott összefüggésben. A Görgey utcai központi épület lehetőséget nyújtott valamennyi miskolci gyűjtemény egy helyen való tárolására és a restaurátori laboratóriumok, szakmai kiszolgáló műhelyek kialakítására, Az épület alkalmasnak bizonyult egy közel 500 m

2 alapterületű kiállítótér létesítésére is, ahol Két évszázad magyar festészete címmel állandó képzőművészeti tárlat kaphatott helyet. A papszeri múzeumépület és a Kossuth utcai Galéria-épület kellő átalakítások után magas színvonalú időszaki kiállításoknak adott otthont. Évente átlagosan 2-2 időszakos kiállítás készült a két épületben. Az 1980-as évek közepén a Kossuth utcai épület a Természettudományi Tár bázisává vált és ettől kezdve egyre inkább a papszeri épületben nyílhattak időszakos tárlatok. Az 1990-es évektől, a politikai rendszerváltást követően jelentősen módosítani kellett a múzeumi tudományos és közművelődési tevékenység irányát. Ezt a gazdasági kényszer tette indokolttá. A Herman Ottó Múzeum tevékenységére egyre inkább a finanszírozási rendszer átalakulásából fakadó kettősség nyomta rá bélyegét. A fenntartó által biztosított költségvetés csupán a működőképesség megőrzését tette lehetővé, a szakmai munka feltételét alapvetően külső forrásokból kellett biztosítani. Az 1990-es évek legjelentősebb szakmai eredményeinek megszületését ily módon a külső támogatások, szponzorálások, sikeres pályázatok biztosították.