Emlékkönyv dr. Deák Gábor 80. születésnapjára (Miskolc, 1999)

ÍRÁSOK DEÁK GÁBOR TISZTELETÉRE

GYULAI ÉVA (Herman Ottó Múzeum, Miskolc) Parókiák az újkori Miskolcon Az Avasi református egyháznak nemcsak temploma, hanem parókiái is kitüntetett objektumai voltak a város kora újkori, sőt középkori egyházi és társadalmi életének, topográfiájának. A reformáció térnyerésétől kezdve a rekatolizáció időszakáig, a 18. század elejéig az Avasi egyház volt Miskolc egyetlen egyházi intézménye, a 18. század végéig pedig egyetlen református temploma és gyülekezete. Amikor a város 16. századi vallásváltása a középkori gótikus templomot és a közeli iskolát átörökítette az új hitre, feltehetően a középkor végi katolikus plébánia lett a prédikátorok otthona és hivatala a Papszer nevű egyházi zsellérsor templom felöli végén. Az iskola (ma a' Herman Ottó Múzeum kiállítási épülete) és a prédikátor háza szomszédos volt, s a telkeket a Szinva határolta. A parókia nemcsak a prédikátor háza volt (bár Hevessy Mihály saját házat vett Miskolc Alsópiacán az 1570-es években), hanem a pap hivatala és az egyházi törvényszéki ülések helye is a Városkönyv 16. század végi bejegyzéseinek tanúsága szerint. A ház legnevezetesebb kora újkori lakója a költő, egyháztudós prédikátor, apja révén a Miskolci előnevet viselő Csulyak István volt 1612 és I6l6 között. Latin nyelvű visszaemlékezésében, melyet Diarium című kéziratos gyűjteménye őrzött meg, megemlékezik egy tragikus eseményről, mely vele esett meg a parókia falai között. „Ejusdem anni [= l6l51 30 Novembris, qui fuit dominica prima Adventus, cum ego in aurora concioni meditandae operam darem, crepusculo adhuc matutino Turcae Agrienses hostiliter ex improviso supervenerunt, et ablatis omnibus, quos nancisci potuerunt oppidanorum equis, meis quoque, mihi non mediocrem incusserunt horroréin: nam aliquot illorum, cum ego solus essem, domum meam invaserunt, verbera imo vero necem mihi inferre parati erant, nisi caseo et smegmata illis praebito rabidos canes nitigassem. Cum ergo neque oppidani neque inquilini, etiam vocati, suppeditas in ilia formidine tu lissent, penitus deposui animum diutius in patria degendi. Triduo itaque elapso Praetorem oppidi cum civibus aliquot accersitum, diligenter monui, mature sibi prospicerent de successore meo, ne quid Ecclesia detrimenti patiatur me alio profecturo." [Ez év «=1615» november 20-án, advent első vasárnapján, amikor hajnalban prédikációmon elmélkedtem, még hajnali szürkületben az egri törökök váraüanul ellenségesen ránk törtek, a város lakosainak minden lovát, meg az enyémet is, elhurcoltak, s nekem nagy ijedtséget okoztak. Néhány közülük ugyanis, amikor egyedül voltam, házamra tört, megvertek, sőt meg is öltek volna, ha sajtot és szappant adva le nem csendesítem a dühös kutyákat. Mivel sem a város lakosai, sem a zsellérek, akiket hívtam, nem jöttek segítségemre, nyomban eltökéltem, hogy ezután szűkebb hazámban fogok lakni. Három nap elmúltával a magamhoz kéretett bírót meg néhány polgárt gondosan figyel-