Emlékkönyv dr. Deák Gábor 80. születésnapjára (Miskolc, 1999)

ÍRÁSOK DEÁK GÁBOR TISZTELETÉRE

SZABÓ ZOLTÁN (Bolyai Egyetem, Kolozsvár) A tárgyias-inteUektuális stílusról 1. Évekkel ezelőtt Deák Gábor a következő kérdést tette fel nekem: van-e a két világháború közötti magyar irodalomnak átfogó, reprezentatív stílusirányzata? Feleletem akkor röviden ez volt: van, és ez a tárgyias-intellektuális stílus. Most ezt szeretném rövi­den kifejteni, egy új összegzésben. (1. korábbról Szabó 1980). 2. A szóban forgó irányzat közvetlen előzménye az intellektuális Babits korai tár­gyias tendenciája, tovább Füst Milánnak ugyancsak korai objektív líraisága, valamint Nagy Lajos, akinek a húszas években írt novelláiban már érződik a tárgyias tényszerű­ség. Első alakítói, képviselői az izmusok (nagyjából 1927) után József Attila, Szabó Lő­rinc, Illyés Gyula, Németh László, Radnóti Miklós, majd később a Nyugat harmadik nem­zedékéből például Jékely Zoltán, Képes Géza, Vas István, Weöres Sándor. De nem avult el, az 1954-es szakaszhatáron áthaladva is megmaradt, 1945-1948 között az Újhold köl­tői, a negyedik nemzedék tagjai, elsősorban Pilinszky János, Nemes Nagy Ágnes, Som­lyó György és még sokan mások. És több szakaszban idetartozónak tekinthetjük Márai Sándort. Később is megvolt, ma is eleven: Nagy László, Szilágyi Domokos, Páskándi Gé­za, Lászlóffy Aladár, Kányádi Sándor. Az irodalomtörténészek jó része nem számol egy ilyen irányzattal. Emiatt is elne­vezése és fogalmi tartalma meglehetősen problematikus. Hogy az irodalomtörténészek nem tartanak számon egy ilyen irányzatot, annak egyik oka az lehet, hogy a kérdéses fejlődési szakasz időben közel áll hozzánk, emiatt nehéz a költői világképben közös sa­játosságokat felfedni, olyanokat, amelyek egy irányzat meglétét, hatását jelzik. Inkább vannak, lehetnek ilyen sajátosságok a stílusformában, így a formatörténetként felfogha­tó stílustörténetben és így alakítható ki ezekből a közös sajátosságokból egy stílusirány­zat. Bár ilyen irányzatról az irodalomtörténetben nemigen esik szó, mégis a szakiroda­lomban előfordulnak olyan jelzők, műszavak, amelyek ennek feltételezhetőségéről ta­núskodnak: tárgyias, tárgyilagos, új tárgyiasság, tárgyiasult líra, objektív líra, intellektuá­lis költészet, intellektualitás, elvont tárgyiasság, gondolkodó irodalom. Persze az is igaz, hogy ezek a két sajátosságra (a tárgyiasságra és az intellektualitásra) utaló szavak nem kapcsolódnak össze, nem alkotnak egy egységet. Egyedüli kivétel csak ez: elvont tárgyi­asság. Ennél is továbbmenően az ezt az irányzatot képviselő írókról olyan elemzéseket, véleményeket olvashatunk, amelyek irányzatunk sajátosságaival esnek egybe. Néhány példa. Babitsnál egy filozofikus elmének a megismerésre irányuló szakadaüan keresését

Next

/
Thumbnails
Contents