Emlékkönyv dr. Deák Gábor 80. születésnapjára (Miskolc, 1999)

ÉLETEM TÖRTÉNETE - Deák Gábor

mint az egyháznál." Azt mondtam neki: „Ha egyszer beülök a jegyzői irodába, engem többé senki nem fog itt papnak nézni". Ekkor mondta Bányai bácsi: „Tiszteletes, becsületesen élni szép, de nehéz". El is vált az utunk a jegyzőéktől. Az összeütközést a parókiának kinézett br. Monbach Jenőné kertje provokálta ki. Oda akart ő építkezni, mi pedig ezt néztük ki parókiának. Meg is mozgattunk mindent. A budapesti Szabadság téri gyülekezet dr. Victor János lelkésszel testvér-egyházzá fogadott. El is jött nagy küldöttség Kecsedre. Ott volt a főispán gróf Bethlen Béla is. Bányai bácsi lánya, Ilu nagy ebédet csinált. A jegyző előbb a hadtest Nemzetvédelmi Osztályán jelentett fel. Az volt az indok, hogy „békétlenséget szítok a magyarok és a románok között". A románokkal nem volt semmi bajom, de nekik sem volt velem. Az EMKE, dr. Vitéz Almay Béla vezérkari őrnagy Désre való volt, Nyírő József, dr. Imre Lajos, Huszár Géza hadtest vezető-lelkész szerelték le Pogány ezredest. Az volt a szándéka a jegyzőnek, hogy hívjanak be munkaszolgálatra mint megbízhatatlant, így megszabadul tőlem. Amikor nem sikerült a terve, felbérelte egyik emberét, a vele egy udvarban lakó Bodonyi Józsefet, hogy szúrjon le. Gyanútlanul mentem a kecsedi szolgálat után a hegyoldalban Giroltra, s amikor szokásom szerint megálltam az oláhok pléh-Jézusánál - ekkor kezdtek harangozni Giroltban -, ott ebédeltem a kurátornál, Hideg Józesfnél, s onnan folytattam utam a körzet másik falujába, estére értem haza. Amikor hazaértem, Bányai bácsi azzal fogadott: „Hát maga még él? Magát ma meg akarták ölni!" Bodonyi József a kocsmában nekitámadt ifjabb Koszorús Jánosnak: „Miért nem tudtál később jönni, hogy leszúrtam volna a papot!" A jegyző biztatta fel, hogy szúrjon le azzal, hogy másnap megy ki a frontra, senki sem fogja megtudni, hogy ki szúrt le. Másnap bementem Kolozsvárra Vásárhelyi János püspök úrhoz és bejelentettem, hogy én többé nem megyek ki oda. Itt történt meg velem az is, amit Nyírő József a Néma küzdelem című regényében írt le, hogy t.i. Girolton volt a kolozsvári kollégiumnak egy udvarháza. Parókia nem volt. Ezt bérelte a búzája raktározására Kerekes János nevű nemrég románná lett ember. Nem fizette ki az árendát, várták, hogy ismét román világ legyen, akkor aztán azt csinálnak, amit akarnak. Tőlem megvonták a kongruát, míg a szórványgyülekezet ki nem fizette helyette a bért. Otthagyva a szórványt. Bíró Mózesnél, a Hidelvei Ref. Egyháznál voltam „bejegyzett" segédlelkész. Vasárnapi iskolát tartottam a gyermekeknek, ezért kaptam havi 60 pengőt. írtam cikkeket, a Néptanítók Lapja cikkenként 150—160 pengőt fizetett. így éltem 1944. július l-ig, amikor is be kellett vonulnom Pécsre tábori lelkészi tanfolyamra. Szórványlelkészségem idején történt, hogy 1943 májusában megjelent Bányai bácsinál a Földművelődési Minisztériumból dr. Nyiredi Géza miniszteri tanácsos azzal, hogy a kecsedi és kecsedszivási zsidó szatócsok ingatlanjait az egyház vegye át. Az Egyházkerületnél Almásy Samu tanácsos, 1920 előtt szamosújvári főszolgabíró elgondolása volt. így akarta megerősíteni az egyházközséget a kiszsidók ingatlanjaival. A kecsedi volt a szegényebb. Itt szemben vele volt a Hangya Szövetkezet boltja, kocs-