Emlékkönyv dr. Deák Gábor 80. születésnapjára (Miskolc, 1999)

VÁLOGATÁS DEÁK GÁBOR MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYAIBÓL, MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI, TUDOMÁNYOS ELŐADÁSAIBÓL

említsem a példa Arany Jánost, vagy az ugyancsak miskolci protestáns költőelőd, Csengey Gusztáv nevét. De szólanunk kell róla, mint publicistáról, cikkek, esszék, tanulmányok írójáról is. íme a kör, melynek egyes részeit jobban, másokat kevésbé részletesen szeretném bemutatni most, hogy az legyen emlékezés a miskolci református egyháznak, a kortársaknak, az ismerősöknek, a családnak, de az utókornak is. Ha megjelent versköteteit vesszük sorba, akkor is kapunk egy egyenes vonalat, amely 191ó-tól 1942-ig vezet el, sőt a Magyar Jövőben megjelent ez utáni versei 1944ig, hogy aztán ami utána következett, kéziratban várja a felfedezést, a kiadói mecenatúrát, az egyház, a város, Sajószentpéter anyagi áldozatát, a feldolgozók és sajtó alá rendezők áldozatos és szép munkáját. Hevesen született 1892. augusztus 15-én. Ott apja igazgató-tanító volt. A középiskolát a miskolci Református Főgimnáziumban végezte, majd Sárospatakon volt teológus. Volt Debrecenben is. Először Balajtra hívták meg lelkipásztornak 1918-ban. Innen 1922-ben Sajószentpéterre került, majd a Lexikon szerint Abaújbakta volt utolsó lelkipásztori szolgálati helye. Nyugdíjba vonulása után 18 évig dolgozott a Betonépítő Vállalatnál. 1969- szeptember 5-én halt meg. Amikor mint pataki teológus a Tábori posta című 1916-ban, a Főiskola nyomdájában kiadott verseit írta, 1914-16 között, még nem gondolta, és nem gondolhatta, hogy egy negyedszázad múlva újra egy szörnyű világégés krónikása lesz, de nem mint kívülálló, hanem mint fiáért reszkető, aggódó apa, akire a Végzet, a doni katasztrófa fájdalmas terhet ró, hogy haláláig szívében hordja az elesett hős gyermek fájó emlékét. A Tábori posta című verseket Sassy Csabának elküldte, hiszen Sassy Csaba is részese volt ennek a háborúnak, krónikása és versírója. Az ajánlásban az áll: „Ezeket a verseket a hadbavonult pataki diákoknak ajánlom." Akkor még volt Patakon jogi kar. A teológusok nagy része otthon maradt, a felsős gimnazisták, tanítóképzősök közül is többen hadba mentek. Úgymond: „A Collegium fehér falú, boltíves folyosóin mi maradtunk csak papnak készülő, fekete ruhás teológus diákok." Ez a kötet ezeket a verseket tartalmazza, s ezekben írtak, üzentek a frontra, Szabó Gyulának, Sőreghy Jánosnak, hogy a képzeletben válasz is jöjjön a levélre. íme a vers! Tábori posta, Sőreghy Jánosnak küldöm: Amikor a kollégiumból is soroztak, mert a háborúnak kemény, embertelen törvénye van, Édesanyám ne sirassa a fiát, Patakon már nem lesz diák a diák. Az öregje, fiatalja katona,