Emlékkönyv dr. Deák Gábor 80. születésnapjára (Miskolc, 1999)

VÁLOGATÁS DEÁK GÁBOR MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYAIBÓL, MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI, TUDOMÁNYOS ELŐADÁSAIBÓL

ráról: Szobor és drágakő, melyben carrarai márványba kívánta vésni emlékét. A másik vers az Immáron ötvenhárom napja. Ebben olvassuk a kötődést Erdélyhez. „Transylvániára lassanként őszi felhők csüngenek, zord díszletek bizarr tragédiákhoz s a gyér futóka őszes levelére örökké tartó, vén eső csepeg". Kuncz Aladár is a Fürdő utcában lakott, ahol Dsida Jenő, Kuncz az utca sarkán, Dsida a 14. szám alatt. S a 19 éves fiú első bekopogása az Ellenzékhez éppen Kuncz Aladárhoz vezetett, onnan az elindíttatást kapta. Másik nagy élmény, s ezt magát külön előadásban is elég volna elmondani: hazaszeretete. Dsida nem volt hangoskodó költő. Kisebb prózai írásaiban találjuk a Csiszér Alajos, Pomogáts Béla, Rónai László összeállításban 1985-ben megjelent kötetben az Üzenem a hangosoknak című írást. Ez az írása több kisebb prózai műve között szerepel. Vannak novellák, mint Zoltán barátom pénzről álmodott, Az elveszett ló, A csontváz, Hol a bölcsesség?, majd irodalmi tanulmányok következnek, mint A félszázados esztendős Ady Endre, P. Tréfán Leonard: Táborhegyi fényben - könyvismertetés, Döntsd a tőkét, ne siránkozz, József Attila új verseinek bemutatása. Ebben azt mondja és az új gondolat József Attila költészetéről: „Ebben a pillanatban úgy érzem és ki merem mondani, hogy József Attila az Ady Endre útjának első igazi és helyes folytatója. Nem szellemet és ideológiát kapott József Attila Adytól, hanem intelmet: visszafigyelni őseink nehézkongású, bibliás, de mégis üde és vadvirágú beszédére." De itt találjuk a beszélgetés Móra Ferenc arcképével, a Néma hang az őrtoronyban - jegyzetek Szombati Szabó István költészetéről, Itt élned, halnod kell, A százéves Szózat, és a Képes Lapok Magyarországról című írásokat. Az Üzenem a hangosoknak című írása az erdélyiség kérdésével foglalkozik. De nem a „hangosok" demagóg hangján, hanem a higgadt, az eszmélkedés megfontolt gondolataival. Irodalmi program is ez, melyben a költészet nemes, ünnepi megfogalmazását adja. A kiindulás lehet mottó is: „ Üzenem mindazoknak, akik többre tartják a hangos programot a csöndes cselekedetnél, a dühöt az áhítatnál, a gépolajat a ihletnél, a kétes hasznot a szépségnél, a plakátot az irodalomnál, - üzenem mindazoknak, hogy a művészet több tiszteletet követel." így fejezi be: „Teljes tisztelet a hitnek és meggyőződésnek. Tessék politizálni, szervezni, agitálni, reformálni, forrongani és újat akarni. Hódolat és megbecsülés az önzetlen, kemény munkának, a lángoló fanatizmusnak. Bizony, együtt dobban velük a szívem. De az irodalom más. Templom az. Kifelé a templomból, amíg habzik a száj és saru kaffog a talpon! Üzenem: több tiszteletet az oltáron ülő Művészetnek!" Hiányérzetnek tűnik Dsida költészetében a hazaszeretet hangja. Megszoktuk, hogy a magyar költők központi kérdése volt a hazaszeretet. Illyés Gyula fogalmazta meg, hogy a magyar költők mindig a politika oldalról, a történelem szemszögéből ír-