Emlékkönyv dr. Deák Gábor 80. születésnapjára (Miskolc, 1999)

VÁLOGATÁS DEÁK GÁBOR MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYAIBÓL, MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI, TUDOMÁNYOS ELŐADÁSAIBÓL

Ennek a vallomásnak ellenére is megmarad Dsidánál az élet értelmének kérdése. Ezt mély és benső meditációban fogalmazza meg a Megint csupa kérdés című versében. A gondolattársítás és a külvilág benyomása sajátos eszmei tömörséget adnak verseinek. Impresszionistának mondják, s ebben Tóth Árpád a lelki rokona. De Ady versépítésére is ráismerünk a költemények végén csattanóan befejező szimbólumokban, íme egy ilyen vers: Valami eltörött. Talán az Apokalipszis című vers inkább szimbolista és Adyra emlékeztető. Amerre én megyek: Lángot vetnek a hazugság erdők, benn égnek a kifacsart gondolatok, a maszkok lehullanak. Néhány gitár és hegedi! vijjog nagyon messziről: emlékek, emlékek, emlékek, nem komolyak, nem fájnak. Kiont medréből a köd, elnyeli a sugarakat, elönti a tornyokat, templomokat, házak nincsenek, az anyám nem mosolyog, keringő, szédült zuhanás van a szívem helyén. S a tetőn, bolondságok fölött két kitárt kart mereszt egy hívogató, fekete borzalmas kereszt. Mondjuk azt, hogy ez a dekandencia verse. Ugyanígy a Nocturno című versben: Leülök kőre az Olajfák hegyén, Könnytelenül, nyugalmasan Csak mert nem érdemes úgy sietni a temető felé. Ebből a betegségéből is fakadó lemondó érzésből vallásos hite ragadja ki. Ez a Krisztus-szeretet személyes, nem általános, nem dogmás.