Emlékkönyv dr. Deák Gábor 80. születésnapjára (Miskolc, 1999)

VÁLOGATÁS DEÁK GÁBOR MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYAIBÓL, MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI, TUDOMÁNYOS ELŐADÁSAIBÓL

Benedek Marcell is emlékezett rája, akinek mint serdülő gimnazista műfordításokat küldött be a Cimbora című lapba. Úgymond: „Rendkívüli szuggesztibilitással indult, feltűnő formai alkalmazkodni tudással és hajlékonysággal nem csak »versus erat«, amit leírt, hanem mindig muzsika is. Voltunk, akik kolozsvári első éveiben a virtuozitástól féltettük. Kinőtte ezt a veszedelmet, mert abszolút harmóniaérzékével aránylag korán meg tudta valósítani azt, ami minden igazi költői alkotás feltétele: a tartalom és a forma teljes egyensúlyát." Gyermekkorára az első világháború borította rá sötét árnyékát. Körülötte egy világ halt meg a háború alatt és a háború után. Szörnyű valóságokat látott s nem csoda, hogy megszenvedett érzékenysége irtózott a frázisoktól. Kora s a hely, ahol élt, az embercsúcsok irányában jelölték ki növekedését. Önvédelem ez: menekülés az életébe betört nyomasztó és ijesztő valóságtól. Mégis egyetemes emberi arccá tud kiteljesedni gyermeki arca, humanistává nemesedik költészete." Ennek a költőnek alakját idézem most, akinek 1938. június 7-én bekövetkezett halála - bár fiatal volt - mégis nemcsak Kolozsvár, hanem az egész Erdély megrázó napja volt. Elment egy csillag megint Erdély és a magyarság egéről. Hogy mi maradt utána - távolabb az én személyes emlékezésemen - azt igyekszem most előadni. Ha csak azt sorolom el, amit róla írtak, az is több napig tartana. De hadd tegyem hozzá, a kisebbségi életben mindig jobban él, de jobban is fáj minden kultúrát, életet jelentő megmozdulás és elmúlás, mert ezek azok a fogódzók, amelyekbe belekapaszkodik egy bizonytalan sors, egy naponként küzdeni kénytelen életforma. Ezért hoztuk ide a róla való megemlékezést. Első versei - mint jeleztük - 19 éves korában jelentek meg a kolozsvári Ellenzék című lapban. De mint szatmári diáknak 1924-ben Benedek Elek a Cimbora című ifjúsági lapban már közölte verseit. Ezek sem voltak valami fűzfapoétái próbálkozások, hanem korát megelőző érett, formailag kicsiszolt versek. Benedek Elek, a mindenki „Elek apója", nagy hatással volt rá, főképpen humánus gondolkozása, az együtt élő népek kölcsönös közeledését szorgalmazó művelődési programja (írja Láng Gusztáv) ragadja magával Dsida Jenőt. Már gimnazista korában műfordításokkal is próbálkozott, a szatmári katolikus gimnázium után a Mihail Eminescu líceumban érettségizett, s a nagy romantikus román költő - a románok Petőfije - költészetének lírai hangja ragadta meg az ifjú költőt. íme egy Eminescu- fordítás a maga játékos, talán csokonaias hangvételével: Madarak között, vagy Petőfi hangulati verseihez hasonlóan: Miért nem lettünk két madárka? Selymes fészkünk lenne tán, S üldögélnénk csőr a csőrben, Eresz alatt kis tanyán.